Szemészet, 1987 (124. évfolyam, 1-4. szám)
1987 / 2. szám
élessége az utolsó észleléskor a kezdetihez képest 6 esetben javult, 2 esetben változatlan maradt. A szemfenéki kép 5 esetben javult, 3 betegnél nem változott. A vénás csoportban 7 beteget vizsgáltunk. A reológiai értékek hasonlóak voltak az artériás csoportéhoz. Kezelés után a vérviscositas értéke 2 betegnél romlott, 4 esetben javult és 1 betegnél változatlan maradt. A plasmaviscositas 1 esetben romlott, 5 esetben javult és 1 esetben nem változott. A fibrinogen szintje nem mutatott jellegzetes változást a kiindulási értékekhez képest. A látásélesség 2 betegnél javult, 3-nál változatlan maradt, 2 esetben romlott. A látásélesség változásával csaknem párhuzamosan 2 esetben a szemfenéki kép állapotának romlását, 4 esetben javulását tapasztaltuk, 1 esetben nem észleltünk változást. ad III. Az artériás kontroll csoport 8 betegénél mind a látásélesség változás, mind a szemfenéki kép alakulása kedvezőtlenebb volt, mint a reológiai kezelésben is részesített betegeknél. A látásélesség a követési idő alatt 2 esetben romlott, 2 esetben javult és 4 esetben változatlan maradt. A szemfenéki kép 3 esetben javult, 3 esetben változatlan maradt és 2 esetben romlott. A kontroll vénás csoportban a látásélesség 3 esetben javult, 4 esetben változatlan maradt. A szemfenéki kép 5 esetben javult, 1 esetben romlott, 1 esetben változatlan maradt (III. táblázat). Megbeszélés Az artériás és a vénás szemfenéki occlusioknál az utóbbi másfél évben egyre nagyobb következetességgel és gyakorisággal végzünk reológiai vizsgálatokat. 68 retinalis érocclusióban szenvedő betegnél végeztünk részletes reológiai kivizsgáltatást. Az artériás csoport 26 betegéből 25 esetben volt mind a plasma, mind a teljes vérviscositas emelkedett. A vénás csoport 42 betegéből a teljes vérviscositas 37, a plasmaviscositas 39 esetben mutatott hasonló eltéréseket. Az irodalmi adatok alapján elfogadott, hogy a vér kóros reológiai változásainak szemfenéki vénás érelzáródásokban kóroki szerepük lehet. Eredményeink az eddigi irodalmi adatokkal összhangban vannak. Artériás szemfenéki occlusiokra vonatkozóan ilyen jellegű irodalmi adatokat nem találtunk. Vizsgálati eredményeink szerint artériás szemfenéki occlusiokban is feltűnően nagy gyakorisággal észlelhető kifejezetten emelkedett vér- és plasmaviscositas. A kezelés eredményességéről a heterogén beteganyag, illetve a kezelt betegek kis száma miatt messzemenő következtetéseket levonni nem lehet. A megfelelő reológiai kezelésben részesített artériás beteg csoport ban mind a szemfenéki kép, mind a látásélesség javulása kifejezettebb volt a csupán steroid terápiában részesített kontroll csoport tagjaival összehasonlítva. A vénás occlusiók eseteiben a két csoport között értékelhető különbséget nem észleltünk. Mivel szemfenéki érbetegségekben terápiás lehetőségeink korlátozottak, megfontolásra érdemes a reológiai eltérések kezelése is. A jövőben szeretnénk nagyobb beteganyag és hosszabb követési idő alapján az egyes kezelési módok hatékonyságát, új gyógyszerek (mint Arvin) effektusát, illetve a vörösvértest deformabilitás szerepét (filterabilitási módszer segítségével) részletesebben értékelni szemfenéki érbetegségekben. Szemfenéki érocclusioban szenvedő 68 beteg reológiai vizsgálatának eredményeit dolgoztuk fel. A 26 artériás occlusioból 25 esetben volt mind a teljes vér, mind a plasma viscositása emelkedett, a 42 vénás occlusioból a teljes vérviscosi-79
