Szemészet, 1987 (124. évfolyam, 1-4. szám)
1987-02-01 / 1. szám
A chloroquin maculopathia súlyossága, a keratopathia gyakori előfordulása miatt közismert, de ezeken kívül vannak ritkábban előforduló mellékhatások is. A szemfenéken a sárgafolt elváltozáshoz társulva, de önállóan is megfigyeltek perifériás pigment elváltozásokat, beszűkült ereket, perifériás látótér szűkületet, enyhe fokú látóideg elhalványodást [10, 15], ill. egy esetben kétoldali papillaoedémát [16]. Az irodalomban közöltek accomodatio és a külső szemmozgató izmok működésének zavarával járó eseteket is [1]. valamint egy esetben szürkehályog kifejlődését [17]. Henkind és Rothfield 56 szintetikus antimaláriás szerrel kezelt betegén 37%-ban talált lencse opacitást, de ezt nem hozta összefüggésbe a kezeléssel [18]. Saját anyagunkban súlyos retinopathia egy esetben sem fordult elő. Ennek oka részben az, hogy egyrészt a fenntartó adag sohasem haladta meg a napi 250 mg-ot, másrészt a rendszeres ellenőrzések alkalmával még a kezdeti fázisban, időben sikerült kiszűrnünk a maculopathiát mutató eseteket. Ekkor a látási funkciók (vizus, látótér, színlátás) még épek voltak, habár az EOG két beteg esetében fél év elteltével is kimutatta a károsodást . A szaruhártya homályok reverzibilisek voltak, a látást nem rontották, és a szer dózisának átmeneti csökkentése után visszafejlődtek. Az egy esetben tapasztalt cornea hátlapi pigmentlerakódás és az egy esetben előforduló hátsó kérgi lencsehomály fellépte vagy igen ritka szövődménynek tekinthető, vagy véletlenszerű tünettársulásról van szó. A chloroquin szemészeti toxicitását az magyarázza, hogy a szer speciális affinitást mutat a szem pigmentált szöveteihez, fgy az irisben, chorioideában 80— 1000-szer magasabb koncentrációban tudták kimutatni, mint a szervezet egyéb szöveteiben [19, 20]. A chloroquin közvetlenül és tartósan kötődik a pigmentepithelium melaninjához, ahol mintegy rezervoárban tárolódik, de feltehetően primér toxikus hatását innen kilépve a neuroretinára fejti ki [20]. Ezzel magyarázható, hogy súlyos retinopathia felléptekor a szer leállítását követően a folyamat általában nem javul, hanem sok esetben még további progresszió észlelhető [21, 22]. Több közlemény utal arra is, hogy a korai szakban felismert retinopathia reverzibilis lehet [11, 22], Tekintettel a fenti tényekre és arra, hogy a chloroquin retinopathia kezelésére ajánlott C-vitamin, ammonium chlorid, dimercaprol (BAL) [2, 10] kezelések hatásossága kérdéses, a retinopathia kivédésének egyetlen reális lehetősége a megelőzés. A megelőzésnek két fontos vonatkozása van. Az egyik, hogy a chloroquin napi adagja ne haladja meg a 250 mg-ot [4], Ez a dózis saját tapasztalataink szerint megfelelő indikáció esetén az esetek többségében hatásos, ugyanakkor a mellékhatások előfordulása viszonylag alacsony [23]. A másik fontos szempont a rendszeres szemészeti ellenőrzés. Nem érthetünk egyet olyan véleménnyel, mely szerint az évi 75 g chloroquin dózis annyira biztonságos, hogy feleslegessé válna a szemészeti kontroll [24], Saját anyagunk erre ellenpéldákat nyújt. Ugyanakkor megállapíthatjuk, hogy a 3—6 havonkénti vizus, réslámpás és szemtükri vizsgálattal, még az irreverzibilis károsodás kialakulása előtt, biztonságosan ki lehet szűrni a veszélyeztetett betegeket. Részletesebb vizsgálatok — látótér, színlátás, EOG, ERG, fluorescein angiográfia — elvégzését csak retinopathia fellépésének gyanúja esetén tartjuk indokoltnak. Közleményünk célja a Delagil® therápia mellékhatásainak ismertetésén kívül az volt, hogy ismételten felhívjuk a figyelmet a rendszeres szemészeti ellenőrzés 44
