Szemészet, 1987 (124. évfolyam, 1-4. szám)
1987-02-01 / 1. szám
ban. A 4. és 5. retina frakció mind a DPR-ben szenvedőknél, mind pedig a kontkollcsoportban viszonylag gyakran okozott migráció gátlást, így a két csoport rözött nem találtunk szignifikáns különbséget, míg a 3. retina frakció és az alfakrisztallin a két csoportban csak ritkán eredményezett 0,85-nél kisebb migrációs indexet. Az E rozetta képző T-limfociták aránya DPR-ben szignifikánsan alacsonyabb volt, mint a kontrollcsoportban. Ezzel szemben a PHA stimuláló hatása a két csoportban nem különbözött szignifikánsan, függetlenül attól, hogy a DNS-be történő timidin beépülést jelző beütésszámot 10G limfocitára vagy 10° T-sejtre vonatkoztattuk. A két csoportban a rövid életű szuppresszor sejtek aktivitása jelentős mértékben nem különbözött (II. táblázat). II. táblázat A T-sejtek aránya, azok fitohemagglutinin reaktivitása és a rövid életű szupresszorsejtek aktivitása degeneratio pigmentosa retináéban DPR Egészségesek p T-sejt (%) 69 + 3,2 58 + 2,9 <0,05 n= 14 n = 9 PHA stimuláció cpm/10G limfocita 25 400 ± 5200 29 600 + 6730 >0,05 cpm/106 T-sejt 43 700 + 8600 42 800+10 200 >0,05 n= 12 n = 9 Szuppresszor index 3,2 + 0,7 3,4+1,05 >0,05 n = 9 n = 8 Megbeszélés Vizsgálataink során az elsősorban pálcikákat tartalmazó 1. retina frakció, valamint az uvea pigment szignifikánsan gátolta a DPR-ben szenvedő betegek leukocita migrációját. Ez összhangban van azzal, hogy a betegség legjellemzőbb klinikai tünete a perifériás látás korai károsodása és a pigment destrukció. Természetesen ezeknek a vizsgálatoknak az eredményéből nem lehet eldönteni, hogy ezek a tünetek az autoimmun folyamat következtében alakultak-e ki, vagy a károsodott szövetek másodlagosan indukálták az immunreakciókat. Mivel a migráció gátlást csak a betegek egyrészénél lehetett megfigyelni mi valószínűbbnek tartjuk, hogy az autoszenzibilizáció másodlagos folyamat. Az autoimmunreakció azonban — függetlenül attól, hogy elsődleges vagy másodlagos — fokozhatja a fotoreceptorok és a pigmentepithel károsodását. Vizsgálataink során a többi retina frakció és az alfa-krisztallin migrációt gátló hatása a két csoportban megegyezett. A 4. és 5. retina frakció mind DPR-ben, mind a kontrollcsoportban viszonylag gyakran okozott migráció gátlást. Ez arra utal, hogy ezek az antigének valószínűleg keresztreakciót adnak más szövetek mitokondriumaival és endoplazmás retikulumával. Ezekkel a gyakori és közös antigénekkel szemben pedig könnyen alakulhat ki — elsősorban a károsodott szövetek eliminációjával kapcsolatban — nem-betegségspecifikus autoimmun reakció. Számos szerző figyelt meg DPR-ben szenvedő betegeknél retina antigénekkel szembeni immunreakciókat. Brinkman és mtsai [2], valamint Heredia és mtsai [8] a retina antigének (elsősorban a pálcikákat tartalmazó frakciók) limfocita stimuláló hatását észlelték. Char és mtsai pedig, célsejtként retino-27
