Szemészet, 1986 (123. évfolyam, 1-4. szám)
1986 / 2. szám
(FLAG) elengedhetetlenül szükséges. A jellegzetes tünetek már a korai artériás fázisban mutatkoznak: a chorioidea telődése folyamán körülírt, multifocalis, vagy a hátsó póluson összefüggő területen hypofluorescencia mutatkozik (1. ábra), amely a késői fázisban hyperfluorescenssé válik (2. ábra). A betegség rendszerint 2—3 hét alatt spontán gyógyul, a látás csaknem teljesen visszatér annak ellenére, hogy az érintett területeken maradandó és kiterjedt pimentkárosodás alakul ki (3. ábra). A betegség pathomechanismusa Gass [10] szerint nem egyértelmű: vagy a chorioidea nem telődik az oedemás területeken megfelelően, vagy a megduzzadt pigmenthám elfedi a normális chorioidea fluorescenciát. Mindkét esetben a késői hyperfluorescencia a festéknek a megbetegedett pigmenthámsejtekbe történő beivódásából adódhat. Gass [10] első véleménye szerint a pigmenthám betegsége az elsődleges. Három évvel később van Buskirk és mtsai [4] először közöltek olyan esetet, ahol a typusos szemtünetek mellett systemás vascularis betegséget, erythema nodosumot tudtak kimutatni, s a két betegség között összefüggést tételeztek fel. Ennek alapján az a véleményük, hogy a szemfenéki tüneteket a chorioidea vérellátási zavara, egyes hátsó ciliáris erek vasculitise, obstructiója hozza létre. Hayreh [12], Deutmann [5], Young és mtsai [26] és mások véleménye megegyezik abban, hogy a pigmenthámkárosodások focalis chorioidea infarctusoknak felelnek meg, mivel angiográfiával kimutatható, hogy míg a nagy chorioidea erek normálisan telődnek, a perfusio a praecapilláris arteriolákban szűnik meg átmenetileg. Néhány közlemény idesorolt olyan eseteket is, amelyek nem teljesen azonosak a Gass által leírt esetekkel, de a chorioidea perfusio zavara kimutatható volt. Így Bird és Hamilton [3] enyhe serosus retinaleválást, Kirkham és mtsai [15] papillitist, ill. papillaoedemát is leírtak. Wright és mtsai [24] az akut posterior multifocalis placoid pigmentepitheliopathia** és a Harada betegség között számos átmeneti állapotot talált, amelyek nehézséget okoztak a betegségek besorolásában a funduskép alapján. Többen leírtak enyhe iridocyelitist. Amint a betegség kezdett szélesebb körben ismertté válni, úgy szaporodtak az egyéb általános tünetek leírásai is: a betegség gyakori velejárója az akut szakban a fejfájás, több szerző, így Ryan és mtsa [19], Schwartz és mtsai [20], tapasztaltak lázas állapotokat, felső légúti hurutot, myalgiákat a betegség kezdetekor vagy azt megelőzően Sigelman és mtsai [21] és Fily és mtsai [8] a cerebrospinalis folyadékban találtak eltérést, enyhe lymphocytaer meningitisre, ill. agyi vasculitisre utaló neurológiai tüneteket. Jacklin [14] vírusos eredetű thyreoiditist talált. Priluck és mtsai [17] 3 APMPPE beteg vizeletében erythrocyturiát, leukoeyturiát, hyalin cylindereket mutattak ki, ennek alapján a vesében focalis infarctust okozó microvasculopathiára következtettek. Bár a betegség általában mindkét szemen egyidejűleg szokott fellépni, előfordul, hogy a két szem között néhány hét időeltolódás van, vagy csak az egyik szem betegszik meg. A betegség általában lezajlása után nem recidivál, újabban Lyness és mtsai [16] és mások észleltek recidívát is. A focalis chorioidea infarctus feltételezése sokáig nehézségbe ütközött, mert még ma is általánosan elterjedt tankönyvi adat, hogy a choriocapillaris olyan folyamatos érhálózat, amelyet számos arteriola táplál, s egynek elzáródása vagy súlyos keringési zavara nem okozhat infarctust. Wybar [25] Ring és mtsai [18]. Dollery és mtsai [6], később Hayreh [13] állatkísérletben a choriocapillaris telődésének lobularis szerkezetét bizonyították, majd Torczynski és mtsa [23]. ** Továbbiakban APMPPE. 72
