Szemészet, 1986 (123. évfolyam, 1-4. szám)
1986 / 3. szám
hogy Blaskovics e téren végzett munkája mégsem volt hiábavaló, betű és számjeleit, amelyekben az isogonia (azonos látószögűség) és isognosis (azonos felismerési érték) eléri a lehetőség felső határát, a műszeripar átvette. Nagy külföldi optikai üzemek hirdetéseikben azzal indokolják látásvizsgáló tábláik kiválóságát, hogy betű és számjeleik Blaskovics előírásai szerint készültek. Rátérve Blaskovics plasztikai sebészeti tevékenységére, mint az előzőekben említettem, kiemelném a ptosis műtétet. A ptosis sebészete Bowman [6] 1857- ben megjelent közleménye után kezdődött. Ő már végzett levator rezekciót. Valójában azonban ez a fajta műtét nem lett népszerű Blaskovicsig. Ma sincs a világon olyan műtéttan könyv, amely meg ne említené nevét és el ne ismerné, hogy az övé volt az első, jól bevált levator rezekción alapuló ptosisműtét. Ma már azonban az eredeti formájában viszonylag kevesen végzik. Amerikában napjainkban csak transcután végzik a levator megrövidítését, és azt kell mondanunk, hogy ez a módszer egyre inkább tért hódít Európában is. Jellemzésül ismertetem az 1979-ben, Heidelbergben, a DOG plasztikai sebészeti szekcióján történteket. Az előadók között számszerint kisebbségben levő amerikaiak kivétel nélkül transcután műtétet végeznek, ugyanígy erről számolt be a németek közül Steinbach [26] Düsseldorfból és Boergen [5] Münchenből. Transconjunctivális behatolást részesített előnyben Teichman és Gronemeyer [28] (Kiel). A berlini Bleckman és Heinrich [4], továbbá Fanta [9] (Bécs) a Blaskovics-műtéttel szerzett igen jó tapasztalatokról számolt be nagy beteganyag alapján. Hogy mi a helyzet Magyarországon, az irodalomból nem igen derül ki. Tudom azonban, hogy sokan végzik a Blaskovics-műtétet, vannak viszont olyanok is, akik a transcután műtét hívei. A műtéti indikációval kapcsolatos Blaskovics elvekről a következőt. A mai irodalom teljesen egyetért a 39 éves Blaskovicssal, aki 1908-ban az 0. H.-ban a következőket írta: a műtéttől „hasznot csak akkor várhatunk, amidőn a szemhéjemelőnek valamely működése van”. Mint ismeretes, Blaskovics a ptosison kívül még számos, jó műtétet alkotott. Ezek közül is nem egyet számontart a nemzetközi szakirodalom. Fox [11] 1963-ban megjelent könyve például a ptosison kívül még az entropium-ellenes műtétet, a tetoválást és a könnytömlő fal excisióját említi. A Beyer-Machule [2] 1982-ben megjelent könyve a trapézplasztikáját és a mirtuszlevél kimetszést ismerteti, Hughs [15] 1984-ben megjelent könyve többször említi Blaskovicsot, a tetoválást és a teljes szemhéjplasztikát emeli ki. Imre József munkásságából tekintsük át először a transzplantációs tevékenységet. A szaruhártyaátültetés terén úttörő volt. 1939-ben megjelent közleményében [17] 19 vak szemen és 53 látó szemen végzett műtétről számolt be. Autokeratoplasticát is csinált, és tudta, hogy a glaucomás szemek corneái kiválóan alkalmasak az átültetésre. Ezt az úttörő tevékenységét a keratoplasticai tárgyú szakirodalom általában ismeri és citálja. Az természetes, hogy Alberth [1] a nagy elődöket megillető tisztelettel idézi tevékenységét könyveiben. De idézik még a sokszor oly feledékeny angolok és amerikaiak is. Hivatkoznék itt Rycroft [25] (1955) és Paton [22] (1955) könyvére. Ez utóbbi a történelmi részben külön címmel fél oldalt szentelt transpantatum rögzítő technikájának. Ugyancsak ez a könyv idézi Györffyt [13], aki egy Imre által 1942-ben végzett keratoprothesis műtétet ismertetett. A leírásból egyértelmű, hogy már 1942-ben mindketten világosan látták, hogy hol az a határ, ameddig keratoplasticát érdemes végezni, illetve mikor indokolt a keratoprothesis. Az utóbbi években megjelent keratoplastica tárgyú könyvekben már nem igen találkozunk Imre nevével, hiszen most már mikrosebészetről van szó, amit Imre érthető módon nem művelhetett. 114
