Szemészet, 1985 (122. évfolyam, 1-4. szám)

1985 / 2. szám

Saját anyagunkban nem találtunk összefüggést a mészlerakódás jelenléte és a szérum elektrolit értékek között. Feltűnő azonban, hogy a művesekezelt csoportban mindenkin észleltünk szemcsés felrakodást, amit a művesekezelés során kialakult szekunder hyperparathyreosis következményének tartunk. Ezt a 9 művesével kezelt betegünk emelkedett parathormon-szintje is alátámasztja (átlagosan 20,64 mIE/ml Se).

Sikeres veseátültetés után a depozitumok számának csökkenését, illetve azok eltűnését tapasztalták Caldeira és mtsai (1970), Porter és mtsai (1973), valamint Perini és mtsai (1974).

Veseátültetés után mi is csak 2 betegen láttunk szemcséket a corneán, illetve a conjunctiván, ezeket „maradék tünet”-ként értékeljük.

ad 2. Ismert, hogy a tartós steroid-kezelés — melyet kr. vesebetegségekben gyakran, veseátültetés után pedig minden esetben alkalmaznak — cataracta képződést okozhat (Black és mtsai, 1960; Harter és mtsai, 1963).

Csökkent vesefunkció esetén a steroidok káros mellékhatásai kifejezettebben érvényesülnek, mivel nehezebben ürülnek ki a szervezetből (Bíró és Gräber, 1962).

Irodalmi adatok szerint gyermekek fokozottabban érzékenyek a steroidkezelésre cataracta-képződés szempontjából is (Braver és mtsai 1967, Berkowitz és mtsai 1967, Kobayashi és mtsai 1974). Loreto és mtsai (1974) szerint gyermekeken a 12 hónapot meghaladó tartós steroid-kezelés után a lencsehomályok keletkezésével feltétlenül számolni kell. Sasaki és mtsai (1981) az első posztoperatív évben a 10,0 g összdózist meghaladó gyógyszermennyiséget tartják cataracta-okozónak.

Azokkal a szerzőkkel értünk egyet, akik tartózkodnak a „biztosan cataractaokozó” steroid-mennyiség meghatározásától, és inkább az egyéni érzékenység szerepét hangsúlyozzák (Bachmann és mtsai 1977, Forman és mtsai 1977, Skalka és mtsai 1980).

Betegeink között a lencsehomály-képződés hiányát részben az első posztoperatív évben kapott viszonylag alacsony összdózissal magyarázzuk (átlagosan 8,0 g Prednisolon), részben pedig azzal, hogy a steroidot szedő betegeink szérum elektrolit értékeit gondosan egyensúlyban tartották.

Vesekilökődési reakció megindulása esetén a betegek olyan nagy adag steroidot kapnak, mely után szinte obiigát módon kell számolni a cataracta megjelenésével (Pavlin és mtsai 1977) —ilyen esetek anyagunkban nem szerepelnek.

ad 3. A szemfenék vizsgálatának fontossága közismert a kr. vesebetegségekben, főleg olyankor, amikor az általános állapot miatt a biopsia ellenjavallt, vagy anatómiai okok miatt nem kivitelezhető.

Bár egyes szerzők — főleg a betegség korai szakában — a szemfenéki leletek értékelhetőségét kifejezetten szubjektívnek tartják (vesefunkció zavar esetén a fluorescein angiographia ellenjavallt! — Wessinq 1968), mégis hangsúlyozzák jelentőségét az aktuális állapot és a betegség prognózisának megítélésében (Gerbrandy 1968, Heydenreich 1975). Kobayashi és mtsai (1977) például 26 kr. GN-ben szenvedő gyermek közül 22 esetben találtak kóros szemfenéki elváltozásokat. Az akut stádiumban legtöbbször ép a szemfenék, és éppenakóros szemfenéki kép alapján állapítható meg a klinikailag hevenynek vélt vesebetegségről, hogy valójában kr. vesebaj fellángolásáról van szó (Gömöri 1961).

Kevéssé ismert, hogy a korábban irreverzibilisnek tartott szemfenéki elváltozások az általános állapot javulásakor — főleg fiatalokon — nagyrészt eltűnhetnek (Gerbrandy 1968).

95