Szemészet, 1985 (122. évfolyam, 1-4. szám)
1985 / 2. szám
A módszer reprodukálhatóságát jónak tartják, bár Vanley ismételt vizsgálóiatokkor komoly egyéniingadozásokattapasztalt [34]. Ismert tény, hogy a festék bejuttatásának módja, annak töménysége, az esetleges előzetes érzéstelenítés, a szemrés feltárása a mérési eredményeket befolyásolja [17, 31, 32], és a vizsgálat csak megfelelően kooperáló személyen végezhető el. Sjögren-syndromában a módszer sensitivitására és specificitására vonatkozó nagyobb felméréssel nem találkoztunk. Az irodalomban leginkább elfogadott és általunk is optimálisnak talált 10 sec-os határértéknél a sensitivitás és a specificitás 80%-osnak adódott anyagunkban. A bengálvörös festés esetében az irodalom elfogadta a Bijsterveld által 3,5 pontban megállapított határértéket a kóros és a normál között [2, 3, 6, 7, 10,13, 16, 20]. Ennek használatával Bijsterveld a diagnosztikus tévedés valószínűségét 4—5%-ban adta meg [3]. Ezzel szemben Farris és mtsai ugyanennél a pontértéknél a sensitivitást 58%-nak, a specificitást 100%-nak találták [6]. Saját felmérésünk szerint ugyanennél a pontnál a specificitás szintén 100%-os, de a szenzitivitás csak 55%-os lenne. Ha viszont az 1,5 pont határértéket használjuk, ami adataink szerint optimálisabbnak látszik, akkor a módszer sensitivitása 81%-ra emelkedik, és a specificitás csak 10%-kal csökken. Ez alapján megfontolandó lenne határértékként való elfogadása. A próba természetesen pozitív eredményt adhat Sjögren-syndromán kívül arteficiális epithel károsodás eseteiben és ritkán krónikus conjunctivitisben is [2, 14]. Másrészt tudni kell azt is, hogy a festődés fokát a hatékony könnypótlás jelentősen csökkentheti. Ez alkalmassá teszi a terápia nyomonkövetésére, viszont korábban elkezdett könnyszubsztitúció esetén a módszer diagnosztikus értéke elvész, és csak arra tudunk következtetni a bengálvörös festés eredményéből, hogy a saját és a mesterséges könny együtt elegendő-e a szekunder epithelkárosodás kivédésére. Épp ezért a próba elvégzését minden esetben indokoltnak tartjuk; a kezelés megkezdése előtt diagnosztikus célból, és a későbbiekben pedig a terápia nyomonkövetésére. Az elmondottakból következik, hogy a három eljárást célszerű együtt alkalmazni, miután az első kettő a vizsgálat ideje alatt termelődő könny mennyiségéről, illetve minőségéről ad felvilágosítást, addig a harmadikként említett módszer a megelőző időszakban létrejött hámdefektusokat mutatja ki. Az együttes alkalmazás csökkenti azokat a diagnosztikus tévedéseket, amelyek egyrészt az életkornak a könnytermelést befolyásoló hatásával kapcsolatosak [3, 11, 13, 16, 21, 30], másrészt a tesztek saját hibáiból adódnak. Összefoglalás A szerzők 47 Sjögren-syndromás és 30 egészséges személyen vizsgálták három szemészeti vizsgáló eljárás diagnosztikus értékét. A Schirmer-próba esetében az optimálisnak talált 13 mm/5 perc határérték alkalmazásával a teszt sensitivitása és specificitása 85%-osnak bizonyult. A könnyfilm felszakadási idő legkedvezőbb elválasztó értéke 10 sec volt, amely 80%-os sensitivitást és specificitást biztosított. A bengálvörös festés esetében javasolják a kóros—normál határérték 1,5 pontra való leszállítását, mert anyagukban ez nyújtotta a legkedvezőbb, 81, illetve 90%-os sensitivitást és specificitást. Köäzönetünket fejezzük ki dr. Boda Krisztinának (SZOTE Számítástechnikai Központ) a statisztikai analízis elvégzéséért. IRODALOM: 1. Alspaugh M. A., Whaley К. : Sjogren’s syndrome. In: Textbook of Rheumatology Kelly, Harris, Ruddy, Sledge (eds.) W. B. Saunders Company, Philadelphia, 1981. (971—999). — 2. Arrata M., Liotet S., Daniel P. Y. : Revue Chibret D’Ophtalmologie 98, 40 (1981). — 3. Von Bijsterveld О. P. : Arch. Ophthal. 82, 10 (1969). — 4. Duke-Elder S. : System of Ophthalmology Vol. VIII. Kimpton, London 1965. (128—136). — 5. Eisner G. : Ophthalmologica 141, 314 (1961). —1 6. Farris 11. L., Gil-74
