Szemészet, 1985 (122. évfolyam, 1-4. szám)
1985 / 1. szám
1, К V ÉL A S Z E R KÉSZ T 0 S ÉL II E Z Észrevétel a kancsalság monoetiológiai tanához Tisztelt Szerkesztőség! Vörösmarthy Dániel cikke a Szemészet 121. számában nem az elméleti tartalma miatt késztet hozzászólásra. Nem volna érdemes érveket felsorakoztatni a kancsalság többokúságának igazolására, hiszen a Szerző maga is megteszi ezt — ha kissé elnagyoltan is — és megmagyarázza, hogy nem a kancsalság általában monoetiológiás, mint azt a címből következtethetnénk, hanem csak a relatív hypermetropia okozta kancsalság az. Vagyis csak az egyik ok következménye igazán egyokú. Ehhez — pontosításképpen — legfeljebb azt tehetnénk még hozzá, hogy ennek az egyik oknak magának is két lényeges összetevője van, s közülük csak az egyik a túllátóság mértéke. Ez éppen azáltal válik „relatívvá”, hogy az akkomodatív kancsalításra hajlamos egyénekben a normálishoz képest jelentősen beszűkült a relatív alkalmazkodási szélesség; magyarán szólva, az alkalmazkodás oly szorosan kapcsolódik az összetérítéshez, hogy már kisfokú akkomodáció is konvergenciát eredményez. Anatómiailag a fasciculus longitudinalis posterior asszociálja e két funkciót. A „monoetiológiai tanból” mindenesetre kimaradt ennek a fénytörési hibától teljesen független, agytörzsi rendellenességnek a méltatása. — Arról is lehetne vitatkozni, hogy miért azokat a kancsalságokat nevezi „primérnek”, melyek „feji. rendellenességek, trauma, esetleg egyéb betegség következményei”. Amiért tollat ragadtam, a Szerzőnek konklúzióként megfogalmazott alábbi mondatai: „a kancsalság és a tompalátás sajnos csak a kialakulását követő közvetlen időszakban re versibilis. . . Ezért meggyőződésem, hogy a kancsalság és az amblyopia megelőzése nemcsak könnyebb feladat, hanem sokkal hatásosabb is mint a gyógyítása”. Ha a Szerző az okklúziós kezelést megfelelő módon, kellő ideig folytatva, következetesen alkalmazta volna, lehetetlen, hogy a tények kényszerítő ereje folytán nem jutott volna ő is arra a jelenlegivel ellenkező meggyőződésre, amelyre a szemorvosok ezrei jutnak szerte a világon, s ami ma már tankönyvi alaptétel, hogy ti. kisgyermek korban a jó szem tartós lezárásával még az excentrikusán fixáló amblyop szemek látása is közel 100%-ban teljessé válik. Sőt az iskoláskorban felfedezett amblyopiák nagyobbik hányada is meggyógyítható okklúzióval anélkül, hogy az iskolaévet elvesztené a tanuló, amint azt saját felmérésünk bizonyítja (Dekov, 1982). Szerzőbarátom bizonyára egyetért velem abban, hogy bármely tan mércéje csak a vele egybehangzó tapasztalat lehet. Az amblyopiát tehát kezelnünk kell előbb, hogy megállapíthassuk: valóban hatékonyan gyógyítható. Molnár Kálmán VÁLASZ Köszönöm Molnár Kálmán kollegámnak, aki a polyetiológiai felfogás híve, hogy a kancsalság monoetiológiai tanáról szóló közleményem figyelmével megtisztelte és elolvasta, továbbá elismeri, hogy a relatív hypermetropia — én még 62
