Szemészet, 1985 (122. évfolyam, 1-4. szám)
1985 / 1. szám
Megbeszélés A D-penicillamin (ß, ß - di me t h у 1 -1) - сук to ine) a penicillin egyik mellékterméke [1], amit a Wilson-kór, a cystinuria és a rheumatoid arthritis kezelése mellett sok más területen is alkalmaznak a gyógyításban, többek között a collagén felszaporodással járó betegségekben is [5, 11, 21, 25]. A collagént alkotó peptidláncok a fibroblastokban képződnek, s ezek később komplett protein molekulává kombinálódva alkotják a még eléggé szolubilis tropocollagént. A tropocollagén az extracelluláris térben kondenzálódik érett collagénné. A lathyrogén ágensekről — ide sorolható a DPA is — kimutatták, hogy gátolják a tropocollagén szabályos keresztkötéseinek kialakulását és ennek következtében a fibroblastok riboszómáiban termelődő inkomplett molekulák az extracelluláris térben nem tudnak összekapcsolódni [6, 9, 17, 22]. Ily módon nem alakult ki szabályos collagén struktúra, hanem hidroxiprolin tartalmú oldott molekulák maradnak szabadon. A DPA-nak az állatok kötőszövetére többféle hatása van: hasítja az érett collagén intermolekuláris kötéseit, ugyanakkor az intramolekuláris keresztkötések blokkolása útján gátolja a collagén képződését is [4, 19]. Számos kísérletben bizonyították, hogy a fibroblastok szintézisét is befolyásolja. Kis adagok a granulációs szövetben általában stimulálják a DNA szintézist és ennek következtében átmenetileg növelik a fibroblastok számát [13, 16, 20]. Ezzel szemben nagyobb adagok — mint amit mi is alkalmaztunk — gátlást okoznak [12, 16]. A DPA-nak emberben és állatokban hasonló a farmakokinetikája [13, 19]: jól kötődik a collagénben dús szövetekhez, mint a bőrhöz, érfalakhoz és inakhoz [9, 22]. Mivel az üvegtest laza collagén hálózatból álló hidrofil kolloidrendszer [10], kézenfekvő volt megvizsgálni, hogy a DPA hogyan hat az üvegtestre. A DPA üvegtesti proliferatióra gyakorolt hatását eddig kevesen vizsgálták. Ezekben a kísérletekben az üvegtesti fibrosis kialakításának módja és az alkalmazott DPA dózisok egymástól eltérőek voltak, az eredmények viszont megegyeztek abban, hogy a DPA hatással van az üvegtesti collagénre és a provokált proliferatiót is képes befolyásolni [3, 26]. Az elméleti megfontolásokon túlmenően, mi a bevezetőben már említett klinikai előzmények után kerestük, hogy a szernek antioxidans tulajdonságán kívül van-e egyéb hatása az üvegtesti collagénre. Ismeretes, hogy a szemek perforációja és a következményes vérzés fibroblast proliferatiót vált ki, ami fokozza a hidroxiprolin extracelluláris koncentrációját. A természetesen is oldott hidroxiprolin emelkedés eseteinkben ezzel magyarázható. A traumával provokált szabad hidroxiprolin koncentráció növekedést a DPA valószínűleg azáltal csökkenti, hogy direkt blokkoló hatással van a fibroblastokra is. A DPA effektusait tekintve az következne, hogy az üvegtestben megemelkedik a hidroxiprolin-tartalom és a frakciók a könnyen oldódó fázis javára tolódnak el. Ezzel szemben a természetesen is oldott collagén mennyisége látszólag ellentétesen alakult a só-szolubilis és sav-szolubilis frakciókhoz viszonyítva. Ha figyelembe vesszük, hogy a hidroxiprolin a nem szubsztituált prolyn oxidációja révén keletkezik és adott körülmények között a DPA — mint antioxidans ezt megfelelően gátolja, érthetővé válik, hogy miért csökken az üvegtest szabad hidroxiprolin szintje DPA hatására. Ügy tűnik azonban, hogy a hatás csak akkor érvényesül kifejezetten, ha fibroblast proliferáció is van. Ez egyben azt jelenti, hogy az üvegtestben a collagén szintézisének gátlása és a meglevő collagén bomlástermékeinek felszaporodása egyaránt DPA hatásnak tulajdonítható. 16
