Szemészet, 1985 (122. évfolyam, 1-4. szám)
1985 / 3. szám
Szemészet 122. 1T2—ITT. 1985. A Debreceni Orvostudományi Egyetem Szemklinikájának (igazgató: Alberth Béla egyetemi tanár) közleménye A könny vizsgálatok jelentősége a keratoplasticát követő immunológiai reakció előjelzésében* BERTA ANDRÁS A szervátültetések sikerének feltétele a donor és a recipiens szöveti antigénjeinek nagyfokú megegyezése: a histocompatibilitás. Ennek hiányában a transplantatum megtapadása lehetetlenné válik, az átültetett szerv rövid időn belül elhal, és kilökődik a recipiens szervezetéből [10]. Tapasztalat szerint a szaruhártya-átültetések jelentős része előzetes histocompatibilitási vizsgálatok nélkül is sikeresen végződik [1]. A technikailag kifogástalanul végrehajtott, mégis sikertelenül végződő keratoplasticák hátterében álló transplantatumbetegség (maladie du greffon) számos vonatkozásban eltér a szervátültetéseknél megszokott transplantatum rejectiótól [17, 18]. Az átültetett szaruhártya az immunológiai reakció során nem hal el, nem lökődik ki, hanem előbb megduzzad, öedemás lesz, majd ereződik, végül átlátszatlan hegszövetté alakul. Az átalakulás kiváltó oka a recipiens immuncompetens sejtjeinek behatolása az átültetett korongba [16, 25]. Transplantatum rejectióról beszélünk, ha az átültetett szerv vagy szövet eredeti funkciója immunológiai okok következtében irreversibilisen károsodik [21]. A keratoplasticák után elszürkülő korongok esetében is erről van szó, hiszen a transplantált cornea eredeti funkciója, az átlátszóság, immunológiai reakció következtében vész el, ezért, bár szabályos kilökődés nem történik, mégis indokolt a transplantatum rejectio megjelölés [20]. A transplantált cornea más átültetett szervekhez és szövetekhez viszonyítva különleges, kedvező helyzetben van. A szaruhártyát az esetek jelentős részében érmentes környezetbe ültetjük, ilyenkor az nem kerül közvetlen kapcsolatba a recipiens immunrendszerével. Más esetekben az átültetés többé-kevésbé erezett környezetbe történik. A transplantatio sikerét a recipiens erezettsége döntő módon befolyásolja. Ettől függ, hogy műtét előtt milyen prognosztikai csoportba soroljuk a beteget [2, 4, 5]. A vascularisáltság foka és a transplantatio sikere között még sincs egyértelmű megfelelés. Masszívan erezett leucomákban is tiszta maradhat a transplantatum, és avasculáris környezetbe ültetett cornea is elszürkülhet immunológiai okok miatt, ha a postoperativ időszakban alakul ki az ereződés valamilyen formája. Az immunológiai reakció a műtétek után eltérő időben és eltérő hevességgel zajlik, sokszor teljesen el is marad. A reakció csak az esetek egy részében vezet az átültetett korong részleges vagy teljes elszürküléséhez, transplantatum rejectióhoz [4, 22, 24]. A keratoplasticás betegek utókezelésében nagy szükség van olyan vizsgáló módszerekre, melyekkel az immunológiai reakció korán, lehetőleg a klinikai tünetek fellépte előtt kimutatható. Ilyen módszer birtokában az immunsuppressiv kezelést minden esetben a megfelelő időben lehetne elindítani, a transplantatum rejectiót még teljes kialakulása előtt visszaszorítani. Ugyanakkor elkerülhető lenne az is, hogy fiatal, egészséges emberek szervezetét fölöslegesen, vagy a feltétlenül szükségesnél hosszabb ideig terheljük immunszupresszív vagy cytostatikus szerekkel [2, 4, 15]. A szaru hártya-átü 1 tetőst követő immunológiai történéseket három úton lehet megközelíteni: 1. Histologiai és immunhistologiai módszerekkel feldolgozhatjuk az ismételt keratoplasticák során eltávolított szaruhártyakorongokat [23]. 2. A betegek véréből „klasszikus immunológiai vizsgálatokat” végezhetünk [3, 15]. 3. Végül vizsgálhatjuk a könny és a csarnokvíz fehérje-összetételében bekövetkező változásokat, melyek segítségével a lokális immunválaszt tudjuk nyomon követni [7. 13, 14]. * Alberth Béla egyetemi tanár 60. születésnapjára. 172
