Szemészet, 1985 (122. évfolyam, 1-4. szám)
1985 / 3. szám
mtsainak [15] ezen túllépve lymphocytotoxikus tulajdonságú antitestek jelenlétét is sikerült bizonyítani Sjögren-syndromás betegek szérumában, melyek komplement dependens IgM típusú antitestek voltak. A B-lymphocyták felszínén kimutatható IgM pedig antigén receptorként szerepelhet Friedlaender [12] szerint. Ezek alapján érthetővé válik, hogy a nyál-, illetve könnymirigyet infiltráló sejtek minősége és mennyisége ilyen nagy jelentőséggel bír, mind a betegség klinikai megítélésében, mind a kórkép etiopathogenesisének kutatásában. Megfigyeléseink alapján megállapíthatjuk, hogy az 1. csoportba tartozó betegeinknél a több éve fennálló betegség mind a könnymirigy, mind a járulékos nyálmirigyekben súlyos szövetpusztulást és ezzel együtt járó súlyos funkciókárosodást eredményezett. Ha a megbetegedés csak 0,5—3 éve jött létre, a mirigyek működószavara csak minimális volt, de következetesen bizonyítani lehetett. A betegség e szakában még gyakran jelentkeznek remissziók. A klinikai kép még nem minden esetben típusos, de a jelzett szöveti változások és az enzimszint csökkenése már biztosíthatja a kórkép korai felismerését. A súlyos szaruhártyakárosodással járó, de még kielégítő könny termelést produkáló eseteinkben pedig kismértékben már károsodott, de nyugalmi körülmények között még kielégítően működő könny- és nyálmirigyet kell feltételeznünk. Ugyanakkor ezek az esetek hívják fel a figyelmet arra, hogy a vizesfázis csökkenése, vagy kifejezett hiánya mellett a könny egyéb komponenseinek mennyiségi vagy minőségi változásai is fontos szerepet játszhatnak a „száraz szem” állapot létrejöttében. Vizsgálataink alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy az elektroforezisen alapuló denzitometriás lysozym-meghatározás a „száraz szem” syndromák felismerésében jól hasznosítható diagnosztikai eljárás. A mérések jól reprodukálhatók. A lysozymszint-csökkenés már a betegség korai szakában jelzi a könnymirigyben elinduló kóros folyamatot. Az enzimértékek változásai és a járulékos nyálmirigyek szövettanilag kimutatható károsodása párhuzamosan zajlik. Tehát súlyos szöveti nyálmirigy destrukció alacsony lysozymértékkel párosul, ha azonban az enzim szintje csak mérsékelt csökkenést mutat, a járulékos nyálmirigyekben is csak jelzett kereksejtes beszűrtség és egy-egy acinus atrophiája látható. így mindkét módszer diagnosztikus értékű segítség a betegség megállapításában, hasznos a progresszió megítélésében és jelentős segítséget nyújt a hasonló klinikai képet adó conjunctivitisek, blepharitisek, keratitisek elkülönítésében. Összefoglalás Aszerzők 15 Sjögren-syndromás és 5 „sicca” syndromás beteg könnylysozymtartalma és a járulékos nyálmirigyek károsodása közötti kapcsolatot vizsgálták. Megállapították, hogy az elektroforézisen alapuló denzitometriás lysozymmeghatározás a „száraz szem” syndromák felismerésében diagnosztikus értékű eljárás. Az enzimértékek változásai és a járulékos nyálmirigyek szövettanilag kimutatható károsodása párhuzamosan zajlik. Mindkét módszer jelentős segítséget jelent a betegség megállapításában, a progresszió megítélésében és a hasonló klinikai képet adó betegségek elkülönítésében. IRODALOM: 1. Anderson, L. G., Cummings, N. A., Asofsky, II., Hylton, M. B.: Am. J. Med. 53, 456 (1972). — 2. Berta, A.: Graefe’s Arch. Clin. Exp. Ophthalmol. 219, 95 (1982). — 3. Berta, A.: Am. J. Ophthalmol. 96, 115 (1983). — 4. Berta, A., Török, M. : megjelenés alatt. — 5. Bijsterveld, О. P. : Arch. Ophthalmol. (Chicago) 82, 10 (1969). — 6. Bijsterveld, О. P. : Arch. Ophthalmol. (Chicago) 91, 432 (1974). — 7. 170
