Szemészet, 1984 (121. évfolyam, 1-4. szám)
1984-02-01 / 1. szám
Szemészet 121. 15—18. 1984. Az Orvostovábbképző Intézet Szemklinikájának (igazgató : Brooser Gábor egyetemi tanár) közleménye Szemészeti tapasztalataink a diabeteses terhesek gondozásában BROOSER GÁBOR és ANDA LUJZA A szemészeti diabetologia a korszerű insulinkészítmények, a photocoagulatio alkalmazása, az eredményesebb gondozás kialakulása óta jelentős eredményekről számolhat be. Elsősorban említhetjük a terhesgondozást, amelyben a diabetologus, szülész-, szemész- és neonatologus csoportok szoros együttműködése alakult ki világszerte. Hazai eredményeinkről már más alkalommal beszámoltunk [1, 2, 3, 4]. A terhesgondozás fejlődése és a lézerkezeléssel nyert tapasztalatok tovább alakították a cukorbeteg terhesek szemészeti gondozásának elméletét és gyakorlatát [5, 6, 7] és bizonyos régi konvenciók, mint pl. a terhesség idején a fluorescein angiographia és a lézerkezelés kontraindikációja — elhagyásához vezettek. Hazai gyakorlatunk kialakításához ma már megfelelő számú betegen nyert klinikai tapasztalat áll rendelkezésünkre. Erről kívánunk rövid összefoglalásban beszámolni. Az elmúlt években 500 diabeteses terhest észleltünk. Közülük 207 praeconceptionalisan szemészetileg ellenőrzött beteg állapotváltozását tudtuk folyamatosan regisztrálni. A betegek életkorátlaga 25,3 év, átlagos betegségtartama 12,1 év volt. A gondozás diabetologiai, szülészeti és neonatologiai vonatkozásait itt nem tárgyalva, a szemészeti gondozás menete a következő volt: Praeconceptionalisan a gyermek- vagy fiatalkori kezdetű folyamatnak megfelelő, rendszeres szemészeti ellenőrzés történt, a fundustükrözés, színes és fluorescein angiographiás szemfenéki felvételek, a biomikroszkópos kép és a visus meghatározás segítségével, szükség esetén photocoagulatiós kezelés alkalmazásával. Terhesség alatt havonta fundus és visus-vizsgálat, színes szemfenéki felvétel, szükség esetén fluorescein angiographia és lézerkezelés. A szemfenéki folyamat progressiója esetén a vizsgálatok közötti időt szükség szerint rövidítettük. Az általában a 32—33. héten történő hospitalizálás után 2 hetenként vagy gyakrabban történt szemészeti vizsgálat. Szülés után egy hét múlva szemészeti ellenőrzés, majd fél évig havonta fundusvisus vizsgálat, egy évvel a szülés után az angiographia megismétlése. Ekkor kerül értékelésre a terhesség szemészeti hatása. A retinopathia romlását elsősorban a szemfenéki tünetek mennyiségi növekedése vagy minőségi változása alapján (háttér retinopathia proliiérativvá válása), s csak másodsorban a visus-érték alapján ítéltük meg. A szemfenéki kép a vizsgált 207 esetben (I. táblázat) a terhesség előtt negatív volt 145 betegen (70%) és különböző fokú háttér-retinopathiát mutatott 62 gravidán (30%). Az előzőleg negatív 145 beteg 30%-a, 43 gravida szemfenéki képe vált pozitívvá a terhesség alatt. Ezek közül 20 esetben a szülés utáni évben a funduslelet ismét negatívvá vált, 23 esetben a kialakult elváltozások maradandónak bizonyultak. A terhesség előtt már retinopathiában szenvedő 62 beteg közül 28 esetben (45%) észleltük a szemfenéki kép romlását. 15
