Szemészet, 1984 (121. évfolyam, 1-4. szám)
1984-02-01 / 1. szám
hetett. Hét esetben az etiológia ismeretlen maradt. Az ideghártya-szakadásokhoz társuló üvegtesti vérzés az esetek túlnyomó többségében az első súlyossági fokozatba tartozott. A vasculitisekre viszont a masszív vérzés volt jellemző. A vérzés súlyossági fokozata és a feltételezett többi ok között összefüggést nem találtunk. Megbeszélés Az üvegtesti vérzések okát, amint Dulce-Elder is megállapítja, mindig a gélen kívül kell keresnünk, a chorioidea és a retina degeneratív, gyulladásos, daganatos kórfolyamataiban vagy fejlődési rendellenességeiben. Ezek vagy az egész szervezet, vagy csak a szem megbetegedésének következményeként alakulnak ki. Kakán és mtsai, Dózsa, Tusnádi, Lean és Gregor az üvegtesti vérzést monoetiológiás kórképként tárgyalják. Annak ellenére, hogy 111 esetünk elemzése során törekedtünk arra, hogy a vérzés keletkezésének legvalószínűbb okát jelöljük meg, nem mindig sikerült a szóbajövő lehetőségeket mereven elválasztani és elsődlegességüket megállapítanunk. Legtöbb betegünk (33%) retinopathiával szövődött diabetes mellitusban szenvedett. A vérzés forrása ebben a csoportban nagy valószínűséggel az újdonképződött erek megrepedése, melyet Dulce-Elder szerint a testi megerőltetés vagy a fejvenák vérbősége vált ki. Diabetes mellitusban szenvedő betegeink részletes anamnesise megerősítve Anderson statisztikai adatait, nem igazolta, hogy a vérzés kiváltásában a fizikai igénybevételnek jelentős szerepe lenne. A cukorbetegek több mint felén észlelt magas vérnyomás sem elhanyagolható tényező a vérzés okainak felderítésekor. Nem diabeteses betegeink több mint 1/3-nak volt magas vérnyomása (35 eset). Ez az alapbetegség önmagában csak 14 betegünknél magyarázta az üvegtesti vérzés kialakulását. A többi 21 esetünkben a hypertonia etiológiai jelentőségét a retinában felfedezett degeneratív elváltozások, szakadások, ill. egyéb szembetegségek (melanoma, chorioideae, vitreoretinalis adhesio, vasculitis) szorították háttérbe. Adataink megerősítik Tani és mtsai megfigyelését, hogy üvegtesti vérzés disciformis maculadegeneratióval szövődhet. Az általános megbetegedések közül az arteriosclerosis mellett a hyperlipoproteinaemia szerepelt oki tényezőként. Ez utóbbihoz gyakran társulnak érelváltozások (Brooser és Romics). Esetünkben sorozatos parciális vénás keringési zavar után következett be üvegtesti vérzés. A vasculitiseket nem minden esetben sikerült általános megbetegedéssel kapcsolatba hozni. Ezt a diagnózist a vérzés súlyossága miatt nemegyszer csak a társszem érintettsége esetén tudtuk felállítani, ezért előfordulása feltehetően gyakoribb, mint ahogy az anyagunkban szerepel. A szemészeti megbetegedések közül legnagyobb fontosságot a retinaszakadásnak kell tulajdonítanunk. Az erekhez tapadó üvegtesti köteg az üvegtest leválásakor nemcsak az érfalon, hanem az ideghártyában is szakadást okozhat. Összes betegünk 17,1%-ának (19 beteg) volt peripheries retinaszakadása, ehhez 13 esetben retinaleválás is társult, Ez a gyakori és következményében talán legjelentősebb ok a hármastükör vizsgálat elmulasztásával felderítetlen maradhat. Ezzel a módszerrel mutattuk ki a vérzéshez társuló retinoschisist is. Hét beteg üvegtesti vérzésének okát nem sikerült kideríteni. Közülük ketten huzamosabb időn át szedtek anticoncipienseket, ezért a hormonalis fogamzásgátló kóroki szerepének tisztázása további megfigyelést igényel. Elemzésünk alapján megállapíthatjuk, hogy az üvegtesti vérzés etiológiájának tisztázásakor komplex szemléleti módra kell törekednünk és a vérzést magyarázó általános megbetegedés jelenlétekor is gondolnunk kell az alapbetegségtől független szemészeti elváltozásra. 13
