Szemészet, 1984 (121. évfolyam, 1-4. szám)
1984-08-01 / 3. szám
ez kb. 1 dpt-val magasabb értékű, azaz 3—3,5 dpt. A fakultatív hypermetropia határa egyénenként könnyen megállapítható, mert azt a relatív accommodatios szélesség pozitív oldalának határértéke szabja meg. A relatív és az abszolút hypermetropia határát az accommodatios szélesség nagysága határozza meg. Tekintettel arra, hogy a szem accommodatiója az élet folyamán állandóan csökken, az abszolút hypermetropia határa is ennek megfelelően változik. Gyermekek esetében ez 6—7 dpt értékre tehető (2. ábra). A fenti határértékek ismeretében megállapítható, hogy a relatív hypermetropiájú gyermekek, vagyis azok, akiknek 8 hónapos kortól az 5. életévükig 3-tól 7 dpt fénytörési hibájuk van, a kancsallá válást illetően erősen veszélyeztetettek. Részben veszélyeztetettek azok a gyermekek, akiknek csupán fakultatív hypermetropiájuk van, azaz fénytörési hibájuk 3,0 dpt értéknél kisebb fokú, de ehhez astigmia, anisometropia vagy aniseiconia társul, továbbá 7 dpt refrakciós hibánál nagyobb fokú ametropiával rendelkező absolut hypermetropiások. A 3. ábrán látható az anisometropiának, astigmatismusnak és az aniseiconiának a hypermetropiához való társulása következtében létrejövő határ eltolódás a relatív és a fakultatív hypermetropia között, a kancsallá válás szempontjából lényegesen veszélyesebb relatív hypermetropia javára. FAC. H. REl.H. ABS. H.. ◄ 1234 56789 Astigmatismus (dptг) . Anisometropia Aniseiconia 3. ábra, A hypermetropiához társuló egyéb refrakciós hibák hatása a fakultatív és relatív hypermetropia határéira A fenti elméleti meggondolások értelmében vizsgáltuk a kancsallá válás folyamatát a PmT. Semmelweis Kórház Szemészeti Osztályával poliklinikai egységben működő Megyei Orthoptikai Állomás kiterjedt beteganyagának 10 éves megfigyelése, továbbá a Pest megyében végzett szűrővizsgálatok értékelése segítségével. A fénytörés meghatározása minden esetben 1 heti atropinozás után történt. Megállapítható volt, hogy a kancsallá válás a relatív hypermetropiával született gyermek fejlődése során arra a periódusra esik, amikorra a tárgylátás már éppen kialakult, tehát zömében az 1. és 2. életév közé. A nem relatív hypermetropiával született, hanem később relatív hypermetropiássá váló gyermek esetében viszont megfigyelhető, hogy a kancsallá válás később következik be és arra az időre tehető, miután a gyermek refrakciója a fejlődés során átlépte a relatív hypermetropia határát. Ezek szerint a kancsallá válás bekövetkezhet: 1. A már említett formában általában 1—2 éves kor között, ha a gyermek relatív hypermetropiával született. 2. A kancsalság később alakul ki (3—5 éves korban), ha a gyermek abszolút hypermetropiával született és — mint ismeretes — a növekedés kapcsán észlelhető emmetropisatio során a szem refrakciója 2—2,5 dpt-nyit pozitív irányba eltolódott (Straub, Molnár) s ezáltal relatív hypermetropiássá vált. 160