Szemészet, 1984 (121. évfolyam, 1-4. szám)

1984-05-01 / 2. szám

KONGRESSZUSI BESZÁMOLÓ

Iíeszáinoló az Europen Intraocular Implantlens Council II. Kongresszusáról

Az ülés az NSZK-ban a Röntgenről híressé vált egyetemi városban Giessenben került 1983. augusztus 31-től szeptember 2-ig megrendezésre. A kongresszus szervezője és a program összeállítója K. W. Jacobi a vendéglátó Szemklinika professzora volt.

Szinte valamennyi európai ország képviseltette magát és ezenkívül a tengerentúli pl. az USA-ból, Japánból, Ausztráliából jövő résztvevőinek száma is rendkívül kiterjedt volt. Annak ellenére, hogy speciális témával, a lenese implantatióval foglalkozott, mégis a szem elülső segmens sebészetének szinte valamennyi ismert képviselője jelen volt. Ez az érdeklődés természetesen nem véletlen, hiszen tudjuk, hogy a hályogműtét a leggyakoribb intraocularis beavatkozás, továbbá, hogy az elmúlt évtizedben a lencse implantatio terén végbement műtéttechnikai fejlődés e műtétet a szemészeti mikrosebészet értékmérőjének rangjára emelte.

A kongresszus első napján mindössze 7 téma szerepelt, amelyek továbbképző jellegű referátumok keretében hangzottak el. Ide tartozott többek között az előkészítés és anaesthesia, a műanyag3zemlencse optikai tervezése, az intra- és extracapsularis extractio technikája. Az extracapsularis extractiót követő lencseimplantatiót pl.: C. D. fíinkhorst ismertette.

Személyemet az a megtisztelés érte, hogy a szem hypotonisálása, és a hypotoniához adaptált műtéti technika is e kiemelt témák egyike volt és D. Shepard-áaX (USA) együtt referálhattam.

A kongresszus két következő napján téma szerint csoportosítottan számos kiváló előadásra került sor.

Figyelmet érdemlő volt többek között arról hallani, hogy a lencse implantatio során a pseudophakos behelyezését követően az operációs mikroszkóp intenzív coaxialis megvilágításából származó fénysugarak a retina centrumára leképeződve fototraumát, maculopathiát okozhatnak, amelynek következménye cystoid macula degeneratio lehet. Tanulságos volt az az előadás, amely keretében elhunytakon a különböző típusú lencsék felfekvésének beágyazódását szövettani ábrákon lehetett megfigyelni.

Legnagyobb számban műtéttechnikai előadásokra került sor, amelyek egy része az új és legújabb lencsetípusok valamelyikét mutatta be. Érdekes volt megfigyelni, hogy a világ legkülönbözőbb részeiről származó ötletek számos közös vonást tartalmaztak. Valamennyi abból a klinikai tapasztalatból inspirálva jött létre, hogy az implantatum:

1. szövetbarát, könnyű és felülete kifogástalanul megmunkált legyen,

2. a szemben csak olyan helyen szabad támaszkodnia, ahol a szövetek erre nem érzékenyek,

3. nem mozoghat a szemben,

4. védje az üvegtestet az endophthalmodonesistől,

5. optikailag kielégítő paraméterei legyenek.

E kritériumokat illetően érdekes volt a C'h. D. Kelman előadása.

így a legújabb különböző típusú műanyag szemlencsék hasonlóan korunk számos ipari termékéhez belső szerkezetüket tekintve alig eltérőek, külső formájukat nézve azonban teljesen másak.

Az a körülmény, hogy az USA-ban a műanyag szemlencse implantatio engedélyhez és bejelentési kötelezettséghez kötött, továbbá, hogy a műtét eredménye is központi adatfeldolgozás tárgyát képezi, eddig egyetlen műtét esetében sem látott méretű statisztikai kiértékelést tesz lehetővé.

Az erről szóló előadásokból megtudhattuk, hogy a műanyag szemlencsékkel szembeni fent említett követelmények helytállóak, továbbá azt is, hogy melyek azok a műtéti formák, amelyek a legelőnyösebben alkalmazhatók.

Az általános tendencia az extracapsularis extractio irányába mutat, de valamennyi módszer használatára és ismeretére ma is szükség van.