Szemészet, 1983 (120. évfolyam, 1-3. szám)

1983 / 2. szám

felfedezésekor már megvoltak, vagy néhány évvel utána észleltük először. A szemfenéki kép igen gyors progressziót mutatott, és csaknem valamennyi betegünknél proliferativ retinopathiához vezetett. Négy esetben a szemfenéki elváltozások voltak az alapbetegségre utaló első tünetek, 3 esetben rutinvizs­gálat során derült fény a szénhidrát anyagcsere enyhe zavarára. A szemfenéki mikroangiopathiás elváltozásokon kívül 1 betegnél észleltünk súlyos nephropathiát, egy másik betegünknél pedig viscerális neuropathiát ta­láltunk mind gasztrointesztinális, mind kardiovaszkuláris manifesztációval — többi betegünknél kimutatható egyéb szövődmény nem volt. Betegeink közül 4 kizárólag diétán, 3 orális antidiabetikumokon tartósan anyagcsere-egyensúly­ban van. Zsír-anyagcserezavart egyik betegünknél sem észleltünk, két betegünk­nek [3, 6] egyensúlyban tartott enyhe hipertóniája van. Megbeszélés Ismertetett eseteink közös jellemzője, hogy az enyhe anyagcserezavar elle­nére igen korán szemfenéki elváltozások jelentkeztek, melyek rövid idő alatt proliferativ retinopathiához vezettek, melyhez hasonló észlelésről Steel és mtsai, valamint Fischer [7, 15] is beszámolt. Két első betegünk, akiknél a szem­fenéki elváltozások viszonylag hosszabb idő után jelentkeztek, az ún. MODY csoportba tartozik. Ez a diabétesz — típusának értelmében, a betegek fiatal kora ellenére — igen enyhe anyagcserezavart jelent. A MODY-t illetően Tatter­sall, Fajans és mtsai [7, 16] saját hasonló típusú családjaik elemzése alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a stabil, közel normoglikaemiás anyag­csereállapot ellenére, a szövődmények száma nem volt kevesebb, mint a II. típusú cukorbajban általában. Saját két MODY betegünknél a szemfenéki szö­vődmények — figyelembe véve a betegek korát és az anyagcserezavar súlyos­ságát —- igen korán alakultak ki. Négy betegünknél, akik a II. típusú diabétesz csoportba tartoztak, a szem­fenéki elváltozás hívta fel a figyelmet a cukorbetegségre. Annak ellenére, hogy közülük háromnál kizárólag diétával sikerült egyensúlyban tartani a szén­hidrátháztartást, a szemfenéki elváltozások gyors progressziót mutattak, és 3 betegünk 5 szemén gyakorlati vakság következett be. Mai felfogásunk szerint a diabétesz szemfenéki szövődményei a szöveti hip­­oxia következményei. Ennek okai mind humorális, mind celluláris eredetű hemoreológiai kóros folyamatok lehetnek (vvt. csökkent deformabilitás, foko­zott trombocita aggregáció stb.), melyek végső soron trombózishoz vezetve, a mikrocirkuláció zavarát idézik elő [4]. Régen tudott, hogy a szemfenéki hipoxia érproliferációt előidéző anyag felszabadulását váltja ki, melynek pontos identi­fikálása még nem történt meg [8]. Tényként elfogadott, hogy ezen láncreakció kiváltója a hiperglikémia [3]. Eseteinkben a kisfokú anyagcserezavar következményei igen súlyos szövőd­mények voltak, melynek egyik magyarázata lehet, hogy az anyagcserezavar in­dukálta mikrocirkulációs elváltozások kifejlődésének sebessége és mértéke egyénileg nagyfokban különböző. Ugyanezt az elképzelést támasztja alá ellen­kező oldalról az a tény, hogy 20 évi betegségtartam után is minden 5. cukor­beteg szövődménymentes, annak ellenére, hogy anyagcseréjük az esetek leg­nagyobb részében nem volt normoglikémiás [11]. Eseteink nem kérdőjelezik meg1 a normoglikémia jelentőségét a szövőd­mények megelőzésében, hanem éppen aláhúzzák annak fontosságát. Ugyanak­kor felhívják a figyelmet, hogy a hiperglikémia kiváltotta kóros elváltozások mértéke individuálisan különböző, esetleg rövid ideig tartó enyhe hipergli­kémia is súlyos elváltozásokat képes előidézni, máskor tartós labilis vércukor 02

Next

/
Thumbnails
Contents