Szemészet, 1983 (120. évfolyam, 1-3. szám)
1983 / 1. szám
tartási lapok lehetőséget nyújtanak arra, hogy jobban megismerjük az előidéző betegségeket. Megyénkben a leggyakoribb vaksági ok a szenilis macula-degeneráció és az arterioszklerózis okozta szemfenéki elváltozások. Eredményt az érbetegségek elleni küzdelemben csak a jobb megelőző és gyógyító munka hozhat. Magas a szürkehályogos betegek száma is. A nagyon idős korosztályba tartoznak, és a műtét kérdésében azzal a problémával állunk szemben, amit Pajor [7] említ közleményében: nincs rendeletileg kimondott műtéti kényszer és a betegek egy része idegenkedik a műtéttől, általános okok miatt pedig a belgyógyász vagy nem javasolja, vagy „mérlegelés tárgyává” teszi. Az utóbbi években számuk csökkent, mert a megfelelő belgyógyászati előkészítés után gyakrabban döntünk műtét mellett. A myopia komoly probléma. 1980 szeptembere óta folyamatosan végzünk szűrővizsgálatokat városunk óvodáiban. 1981—82-ben 1743 gyermek közül 198-nál találtunk szemészeti eltérést, közülük 15 rövidlátó volt. A munkát a rövidesen megnyíló gyermekszemészeti szakrendelés fogja átvenni. A kancsalság korai észlelése, az amblyopia gyógyítása és megelőzése mellett munkánk szerepet fog játszani a gyermekkori myopiák korai észlelésében és megfelelő szemüveggel való ellátásában. A műtéti kezelés is nagyobb szerepet kaphat (Nagy [5]). Glaukómás betegeinknél a legfőbb gond, hogy gyakran csak akkor kerülnek észlelésre, amikor már nagyfokú látásromlás következett be. Szakrendeléseinken eredményesen végezzük a passzív szűrést. Az aktív szűrés kiterjedt bevezetésére jelenleg nincsenek meg a feltételek. A diabeteses retinopathia, a cukorbetegek gondozása országos probléma (Neuwirth és Juhász [6]). Megyénkben 500 juvenilis, 3000 felnőttkori diabeteszes beteg van. Gondozásuk még nem megoldott kielégítően. A belgyógyász kollégákkal keressük a lehetőségeket, hogy ellátásuk jobb, szervezettebb legyen. Országosan nagy szükség van „jóakaratú, képzett orvosok zavartalan együttműködésére” (Brooser [2]). Az opticus atrófia csoport inhomogén, pontos adatok nincsenek az etiológiáról, így elemzésüktől eltekintünk. Az ablatio retinae etiológiai megoszlása a következő: 2 myop, 2 aphakiás, 6 ismeretlen. A két nagyfokú rövidlátó betegnél az egyik szemen volt ideghártya leválás, a másik szemen a myop degeneráció rontotta a látást. Az aphakiás ablatio az egyik esetben szenilis katarakta műtét után lépett fel mindkét szemen, a másikban pedig kongenitális katarakta operációja után keletkezett a bal szemen. A jobb szem látását is kongenitális katarakta rontotta. A 6 ismeretlen etiológiájú eset közül 5 kétoldali, 1 egyoldali volt. Ez utóbbinál macula degeneráció volt a másik szemen. A cornea degeneráció és leukoma csoportban a pontos diagnózis felállítását nagyon megnehezítették a bizonytalan anamnesztikus adatok, ezért különösebb következtetést levonni nem tudtunk. Bár a trauma nem kórisme, de ily módon kívánjuk kiemelni azt a két férfibeteget, akik baleset következtében vakultak meg fiatalon. Az egyiknél a jobb szemen gyermekkorában számunkra ismeretlen okból következett be a látásvesztés, bal szemén pedig felnőtt korában tompa sérülés okozta sclera ruptúra vezetett vaksághoz. A másiknál robbanás okozott kétoldali súlyos áthatoló sérülést, jobb szemét el kellett távolítani, bal szeme minimális látással gyógyult. A kétoldali mikrophthalmusos beteg 20 éves cigány nő. A corneák átmérője 8 mm, alternáló konvergens kancsalság áll fenn, a fénytörés mindkét szemen + 16,5 I). Szemnyomásemelkedést nem észleltünk, a vakság a mikrophthalmus következménye. 58
