Szemészet, 1983 (120. évfolyam, 1-3. szám)

1983 / 1. szám

Szemészet 120. 40—56. 1983. A Komárom megyei Tanács Egyesített Kórház- Rendelőintézete (jőigazgató főorvos: Modróczky Dániel) szemészeti osztályának (osztályvezető főorvos: Lakatos István) közleménye Szekunder glaukóma? — primer glaukóma? LAKATOS ISTVÁN, LUKÁCS MÁRIA és NAGY ANNA A glaukóma kezelése és gondozása szempontjából nagy jelentőségű, hogy adott esetben a kórkép elsődleges, vagy másodlagos formájáról van-e szó. Nagyszámú tapasztalat igazolja, hogy a szekunder glaukóma hátterében gyakran a kórkép primer formája húzódik meg. Elsősorban a másik, az épnek látszó szem sorsa érdekében elengedhetetlen, hogy minden esetben gondoljunk erre a lehető­ségre. A glaukóma primer és szekunder formájának elkülönítése nem mindig köny­­nyű, annak ellenére, hogy az irodalomban is a szekunder glaukóma definíciója világos és egyértelmű: ,,Goldmann (1948) azt a glaukómát nevezi szekundernek, amely egy másik intraokuláris folyamat kapcsán, vagy annak következtében lép fel. Ez a folyamat azután egymagában, klinikailag észlelhető szembetegség­ként jelentkezik.” Az alábbiakban osztályunk huszonötéves (1956—1980) beteganyagát átte­kintve a „glaucoma secundarium” diagnózissal felvett eseteinket tesszük vizs­gálat tárgyává, és feleletet keresünk arra a kérdésre, hogy minden esetben helytálló volt-e a felvételi diagnózis, és ha nem, milyen arányban húzódott meg mögötte primer glaukóma. Anyag, módszer és eredmények Huszonöt év alatt az osztályunkon ápolt 8632 szembeteg kórlapján 352 eset­ben (4,1%) fordul elő a „glaucoma secundarium” felvételi kórisme. Tulajdon­képpen 314 betegről van szó, mert 25 esetben kétoldali volt a folyamat és né­hány beteg az idők folyamán 2—3 alkalommal került felvételre azonos diagnó­zissal. A fenti kórismét kísérő, mintegy az észlelt szem belnyomás-fokozódás okát megjelölő diagnózisok megoszlása az I. táblázaton látható. A táblázaton feltüntettük a huszonöt év alatt hasonló kórismével felvett összes esetek szá­mát is. A „glaucoma secundarium” kórismével felvett betegeknél a kivizsgálás kap­csán nagy figyelmet fordítottunk a primer és szekunder kórforma elkülöníté­sére. A differenciáldiagnózisnál a következő szempontokat vettük figyelembe: 1. családi és egyéni anamnézis, 2. a másik, épnek látszó szem objektív és funkcionális vizsgálati leletei, 3. az érintett szemen az intraokuláris nyomásfokozódás előidézésében feltehe­tően szerepet játszó szemészeti folyamat kórokozó voltának lehetőségei. 4. Az elkülönítő kórisme szempontjából jelentős még a kórkép megjelenése. „A legtöbb szekunder glaukóma megjelenésében az akut és krónikus primer glaukómához hasonlít” (Goldmann, 1954). ad 1. A primer és szekunder glaukóma elkülönítésénél értékes adatot nyer­tünk a családi és egyéni anamnézisből. A pozitív családi anamnézis kétséges esetekben nagy súllyal billentette a mérleget a primer glaukóma oldalára. Meg­­említendőnek tartjuk ebből a szempontból egy 77 éves anya és 53 éves fia ese­tét. Mindkettőnél kétoldali szürkehályog műtét történt, amelyek előtt glaukó-49

Next

/
Thumbnails
Contents