Szemészet, 1983 (120. évfolyam, 1-3. szám)
1983 / 3. szám
Később — de még 1968, a vitrectomia bevezetése előtt — klinikánkon a következő megoldással próbálkoztunk. Olyan perforáló sérülések után, ahol a cicatrix adhaerens és cataracta secundaria mellett (1. ábra) a csarnokban nem volt üvegtest, előbb perforáló keratoplasticát végeztünk, a benőtt irist kiszabadítottuk, a csarnokot helyreállítottuk, de a secundariát a helyén hagytuk (2. Ábra). Ezt csak egy év múlva operáltuk meg bízván abban, hogy a teljesen regenerálódott endothel megvédi a transplantatumot még corpus-veszteség esetén is a hyalo ke ratopathiától. Az így megoperált beteg látását kontakt üveggel lehetett már javítani. Igaza van Neubauernek [6], mikor azt mondja, hogy a modern szemészet, sérülések esetén, a szem összes érintett részeinek primér mikrosebészeti ellátására törekszik. A friss sérülések ilyen ellátását nevezhetjük primér elülső segment reconstrue fiának. A régieknél lényegesen jobb eredmények eléréséhez tapasztalt operatőrön kívül mikrosebészeti felszerelés, vitrectom és még számos speciális műszer szükséges. Ha a sérült nem részesült ilyen modern primér ellátásban, csak a késői következmények megoldására gondolhatunk. Ezt nevezhetnénk szekunder elülső segment reconstructionsк. Munkámban csak ilyen esetekről szeretnék beszámolni. Szekunder elülső segment reconstructiót végezni csak egyidejű keratoplasticával lehetséges. Húsz évvel ezelőtt megjelent Keratoplastik c. monográfiámban az ilyen elváltozásokat még a kilátástalan esetek csoportjába soroltam. Ma már a mikrotechnika és a vitrectomia segítségével ezek az esetek korántsem reménytelenek, bár az eredmények némileg elmaradnak az egyszerű keratoplasticák eredményei mögött. A következő ábrán (3. ábra) ilyen szekunder reconstructióra alkalmas szemet láthatunk. Minden esetben van kisebb-nagyobb szaruhomály, a csarnok igen sekély, vagy nincs. Elülső és hátsó synechiák mellett elszürkült és redukálódott lencserészeket találunk összenőve az üvegtesttel. Nem ritkán retrocorneális membránképződés is megfigyelhető. Elülső segment reconstructióról beszélhetünk akkor is, ha aphakiás szemen végzett keratoplastica után, a transplantatum elszürkülése miatt rekeratoplasticát kell végezni. Az elszürkülés egyik oka, hogy az iris — különösen, ha nem ép — nekifekszik a cornea hátsó felszínének, retrocorneális membrán és szekunder glaucoma keletkezhet (4. ábra). Aphakiás szemen végzett keratoplastica után ez még tovább komplikálódhat azzal, hogy az iris becsípődhet a hátsó sebajakba (5. ábra). Ez indokolta a régi felfogást, hogy a sérült iris részeket jobb eltávolítani [1, 3]. Ritkán így is érhetünk el jó eredményt. Modern felfogás szerint [4, 5] az irist lehetőség szerint meg kell tartani. A sikerhez azonban elengedhetetlen, hogy az iris maradványokat ne csak megtartsuk, hanem arról is gondoskodjunk, hogy anatómiai helyén maradjon. Ehhez nem mindig elegendő a vitrectomia és a csarnok levegővel való feltöltése [7]. A légbuborék felszívódása után ui. az iris az előző (4. és 5.) ábrákon bemutatott állapotba kerülhet. Ezt megelőzendő 4. ábra. Az iris lapszerint nekifekszik a cornea hátsó részének 5. ábra. Az iris a sebajakba benőtt, a csarnokzugot elzárja 116
