Szemészet, 1981 (118. évfolyam, 1-4. szám)
1981-05-01 / 2. szám
Szemészet 118. 81—84. 1981. Kontaktlencse a fiatalkori „szemüveg-fóbia” eseteiben GYÖBFFY ISTVÁN A kontaktlencsére vonatkozó cikkek, előadások száma ma már megszámlálhatatlan. A lencseviselés pszichikai vonatkozásairól viszont alig olvashatunk, jóllehet a kontaktlencse iránti érdeklődés, valamint gyakorlati beválása a páciens pszichikus hozzáállásától jelentős mértékben függ. Megfigyelésem szerint a kontaktlencse iránti érdeklődés bizonyos lelki habitust, speciális igényt tesz szükségessé. Csak így magyarázható ugyanis, hogy a szemüvegre szorulók többségében fel sem ötlik, hogy szemüvegüket lencsével cseréljék fel, holott sok esetben ametropiájuk mértéke, szemük biofiziológiai adottságai a lencse viselésére őket esetleg nagyon is alkalmassá tennék, sőt foglalkozásuk esetleg ezt meg is kívánná. A kontaktlencse viselésére való készség tehát egy speciális, komplex, lelki motiváció alapján létrejövő igény eredménye. Megszokásához ugyanúgy egyénileg determinált pszichikus hozzáállás szükséges, akárcsak pl. a bifokális vagy a progresszív szemüveg megszokásához. De mi is a „motiváció”? Motivációnak nevezzük mindazon indítékok és szubjektív okok által létrehozott pszichikus beállítottságot, mely a páciens érdeklődését —- esetünkben a kontaktlencse iránt — felkelti, s mely a lencse megszokásában, illetve viselésében is nagymértékben segíti feltéve, hogy a motiváció pozitív irányú. Ismerünk ugyanis ritkábban negatív irányú motivációt is, amely esetén az indítékok kedvezőtlenül hatnak a lencse megszokására. A legintenzívebb pozitív motivációt a szemüvegre szorulók azon kisebb csoportjánál figyelhetjük meg, akik akár hiúság, akár egyéb okok miatt szemüvegüket nem szívesen, vagy egyáltalán nem is viselik. Ez a szemüveggel szemben tanúsított „idegenkedés”, amit szemüveg-fóbiának neveznék, főleg fiatalkorúak egy kisebb csoportjánál kerül fokozottan előtérbe, s pszichikus indítékaira sokáig nem találtunk magyarázatot. Megfigyelésem szerint a szemüveg-fóbiának ugyanis fokozatai vannak, s a szemüveg ellenérzés mértéke egyénenként változó. Legtöbbjük ha nem is állandóan, de viseli üvegét, e körülmény számára súlyosabb problémát nem okoz, főleg ha már a serdülő koron túl van, s viselésébe már bele is törődött. De akad több olyan fiatal személy, akinél ez az averzió az átlagosnál nagyobbfokú, néha már-már patológiássá válik, különféle gátlásokat okoz, s az egész lelki életre kedvezőtlen hatással van. Ez az állapot extrém esetben egészen a pszichés depresszióig fokozódhat, amint ezt több esetem is bizonyítja. A szemüveg-fóbia létezésére, az általa előidézett lelki meghasonlásra, valamint ezen esetekben a kontaktlencse egész habitust megváltoztató kedvező hatására már az 50-es években felfigyeltem. Később mind többször keltette fel ilyen pszichopatológiás állapotra a figyelmemet a szülőknek gyermekük megváltozott viselkedésére vonatkozó panasza. Elmondták, többnyire meglehetősen egyformán, hogy a fiatalabb korában jókedélyű, társaságkedvelő gyermekük természete, szemüvegessé válása után, megváltozott. Gátlásossá, zárkózottá vált, társaságkerülővé lett. Szemüvegét lehetőleg nem viseli, a hangulata olykor egész depresszióssá válik. Miután 12—16 éves ifjakról van szó, a szülők ennek okát többnyire a pubertással kapcsolatos változással hozzák összefüggésbe. Elmondják továbbá, hogy gyermekük, miután mostanában tudomást szerzett a kontaktlencse létezéséről, a szemüvegtől való szabadulás 81
