Szemészet, 1981 (118. évfolyam, 1-4. szám)
1981-01-01 / 1. szám
retinitises góc látható. Synoptophorban 10° konvergens szemállás. Kivizsgálása során toxoplasma pozitivitáson kívül egyéb eltérést nem találtunk, így kezelését ennek megfelelően egészítettük ki. Egyéb ideghártya- és látóideg-elváltozást 13 gyermeken találtunk. Ezek degeneratio maculae luteae, degeneratio pigmentosa retinae, illetve decoloratio papillae voltak. Jelentős csoport a cataracta congenitalisban szenvedő gyermekek csoportja. Mivel a cataracta műtét időpontja nem közömbös, különösen fontos, hogy mielőbb szemészetre kerüljön a beteg. Néha általános betegség derül ki a kivizsgálás során, így egy gyermeken a strabismus mellett cataracta és Down-kór, egy másikon galactosaemia igazolódott. Legnagyobb jelentősége a retinoblastoma első tüneteként jelentkező kancsalságnak van. Itt nemcsak a gyermek látásáról, hanem az életéről is van szó. A vizsgált időszakban klinikánkon jelentkező 10 retinoblastomás gyermek közül 8-nál kancsalság volt az első tünet. Nemritkán körzeti orvoshoz vagy gyermekorvoshoz fordulnak tanácsért a szülők, és néha azt a felvilágosítást kapják, hogy „még kicsi, ráérnek szemészhez vinni”. így gyakran 6—8 hónap is eltelik, amíg szemészetre kerül a beteg. Jellegzetes D. K. 2,5 éves lány anamnézise. Decemberben észlelték a szülők, hogy jobb szeme kancsal állásban van. Az ünnepek miatt csak januárban vitték szemészetre, itt azonban érdemi vizsgálat nem történt, mert sírt a gyerek, ezért két hét múlva kontrollvizsgálatira visszarendelték. A szülők azonban nem vitték el. Márciusban a mama fehér fény visszaverődését észlelte a jobb szembogár területéből. Májusban vitte el ismét a szemészetre, ahonnan sürgősséggel klinikánkra utalták. A kb. 10°-ot konvergáló jobb szem külsőleg békés. Az üvegtestet sárgás-fehér szövetszaporulat tölti ki. Az eltávolított szemgolyó szövettani feldolgozása igazolta a klinikailag felállított retinoblastoma diagnózist. Tanulságos a története B. M. 2,5 éves lánygyermeknek is. 1 éves korban vették észre a szülők, hogy bal szeme befelé kancsalít. Orvoshoz nem vitték. Másfél évvel később — klinikánkra való felvétele előtt 1 hónappal — vörös, fájdalmas lett a bal szeme. Ekkor körzeti orvos látta, Tetran cseppet és kenőcsöt rendelt, melyet a szülők hetekig (!) használtak. Majd végre szemészetre vitték, ahonnan azonnal klinikánkra utalták retinoblastoma diagnózissal. A szövettani diagnózis itt is megegyezett a klinikaival: a bal szemben talált daganat retinoblastoma volt. A gyermek az enucleatio után l/2 évvel többszörös metasztázisok következtében halt meg. Jobb szeme még közvetlenül az exitus előtt sem tartalmazott daganatot. A 9 microphthalmusos betegünkön minden esetben féloldali volt az elváltozás, ezzel a szemükkel kancsalítottak, és a szemgolyó kisebb volta a szülőknek nem tűnt fel, mivel a cornea átmérő nem volt lényegesen kisebb a másik oldalinál, 8 és 9 mm között volt. Egyéb fejlődési rendellenesség 13 gyermeknél található anyagunkban. (Coloboma congenitum chorioideae, -retinae a szivárványhártya colobomájával együtt vagy anélkül). Megbeszélés Foster, Metz és Jampolsky ismerteti 3 páciens esetét, 2 közülük kétoldali, 1 pedig féloldali fibroplasia retrolentalisban szenvedett, és ennek következtében lépett fel a kancsalság. A strabismus keletkezését azzal magyarázzák, hogy a maculatáj strukturális elváltozása nem teszi lehetővé a centrális fixálást, így periférikus fixáló pont jön létre következményes kancsalsággal. A már említett MacKay Wolff által vizsgált 328 rubeola embryopathiás gyermek közül 58 volt kancsal, a harmadik leggyakoribb elváltozás volt a strabismus. „Organikus amblyopia” elnevezést javasolja azokban az esetekben, amelyekben microphthalmus, cataracta, glaucoma stb. az alapbetegség. Az 58 gyermek közül 41 konvergens, 17 divergens kancsal volt. A normál populációban előforduló 4,5%-os gyakorisággal szemben a kongenitális rubeolás esetek 15%-a volt kancsal. Grunt és Howard 89 idiopathiás hypoglycaemiában szenvedő gyermeket vizsgált. 4-nek volt cataractája, ezek befelé kancsalítottak, 6-nak volt nystagmusa, 3-nál juvenilis glaucoma, 7-nél opticus atrófia, 11-nél strabismus volt a diagnózis. Schäfer és Tenner atrófia gyrataban szenvedő beteg családját, összesen 47 egyént vizsgált, a betegen kívül egy testvérénél talált az atrófia gyarata-ra jellemző fundusképet, mindketten kancsalítottak, az egyik befelé, a másik kifelé. Awan munkájában 43 37
