Szemészet, 1981 (118. évfolyam, 1-4. szám)

1981-01-01 / 1. szám

31 Down-kóros közül 10 beteg szeme ép volt. A lencsében porszerű homályokat láttunk 11 esetben, ami látásukat nagymértékben nem ronthatta, ugyanis e gyermekek viselkedése, mozgása semmibe sem különbözött épszemű társaiktól. Két betegnek féloldali keratoconusa, 16-nak blepharitise volt. Fénytörési hibát 5 esetben találtunk (3 myopia, 2 hypermetropia). A klinikánkon gyógykezelt 15 Down-szindrómás beteg mindegyikén műtétet hajtottunk végre. Nyolc beteg 12 szemét cataracta, 7 beteg 8 szemét keratoconus miatt operáltuk meg. Az utóbbiak közül 3 akut conus volt. Több esetben a keratoplasztikát helyi érzéstelenítésben végeztük. A kataraktás gyermekeket 6 hónapos és 4 éves koruk között operáltuk meg, míg a keratoconust 15. életévük után. A Downkór gyakran különböző típusú szervi szívbajjal társul, aminek ismerete a műtét előtt elengedhetetlen. Beteganyagunkban 14 gyermeknek volt különböző típusú vitiuma.

Down-kóros betegek szemoperációjáról értesítő közlemények száma az irodalomban kevés, már egy-egy sikeresen végződő műtétet is leközölnek (Argalias és mtsai 1972 [4]). Ennek oka valószínűleg az, hogy a műtéti utókezelés az esetek nagy részében súlyos gondokat okoz. A betegek általában agresszívek, a szokásos kezelések (cseppentés, subconjunctivális injekció beadása) csak nehezen valósítható meg. A műtét látásjavító hatását, operált betegeinken, fiatal koruk, vagy alacsony értelmi szintjük miatt nem, vagy csak megközelítőleg tudtuk lemérni. A Down-kóros betegek értelmi szintjére az imbecilitás jellemző (IQ : 0,5—0,3) 15%-uk idióta (IQ : 0,3 alatt) [22]. Hozzátartozóik elmondása szerint a műtéttel elért látásj avulás hatására némi változás észlelhető a betegek viselkedésében, jobban és önállóbban közlekednek, tájékozódnak és érdeklődőbbek a környezetük iránt.

Komoly feladat hárul a szülőkre „örök gyermekük” ápolásában, gondozásában, Nagyon fontos munkát végeznek a betegség megelőzésén fáradozók. A genetikai laboratóriumok, a genetikai tanácsadók és prenatális diagnosztikát végzők jó munkájának eredménye súlyos gondokat vesz le mind a család, mind a társadalom válláról. A betegek életbentartása, gyógyítása egészségügyünk feladata, gondviselésük, az emberi körülmények biztosítása egész társadalmunk ügye.

Összefoglalás

A szerző a Down-kór öröklődését, a betegség citogenetikai hátterét ismerteti, kiemeli az anyai életkor jelentőségét. 46 betegének szemészeti elváltozásait összehasonlítja több szerző megfigyelésével.

Köszönetünket fejezzük ki Dr. Bitecz Éva és Dr. Tornai Alajos igazgató főorvosoknak a gyermekotthonokban végzett vizsgálatok szíves engedélyezéséért.

IRODALOM: 1. Aarskog D. : Acta I’aediat. Scand. 58, 609 (1969). — 2. Albertit B. : Kiin. МЫ. Augenheilk. 174, 466 (1979). — 3. Ammon F. A. : Von Ammon’s Zeitscher für D. Ophthalm. 8, 533 (1831). — 4. Argalias A., Mavropoulou Colokytha S., Mavroudis M.: Bull. Soc. France Ophthalm. 85, 52 (1972). — 5. Blenda-Clemens: (1946) Mongolism and Cretinism New-York, cit.: Francois J., Berger В., Saraux H.: Chromosomal aberration in opthalmology Van Gorcum, Amsterdam 1975, 269. — 6. Brushfield D.: Brit. J. Child, Dis. 21, 241 (1924). — 7. Carter F. A.: Brit. med. J. 1, 753 (1976). — 8. Cernea P., Teodorescu F., Angheloni T. : Ann. d’Oculist. 206, 607 (1973). — 9. Cogan és Kuwabara: (1962) cit.: Duke-Elder S.: System of Ophthalmology vol. III. Henry Kimpton, London 1964. 1135. — 10. Collen J. /' ., Butler //. G.: Brit. J. Ophthalm. 47, 321 (1963). — II. Czeizel E., et al. : Orv. Hetil. 118, 559 (1977). — 12. Day В. V., Wright W., Koons A., Quigley M.: Lancet 11, 154 (1963). — 13. Eissler I'., Longenecker P.: Amer. J. Ophthalm. 54, 398 (1962). — 14. Evans J. A., Hunter A. G. W., Hamerton J. L.: J. med. Genet. 15, 43 (1978). — 15. Forssman H., Lehmann 0. : Acta Paediat. (Uppsala) 51, 180 (1969). — 16. Francois J., Berger B., Saraux H. : Chromosomal aber34