Szemészet, 1981 (118. évfolyam, 1-4. szám)
1981-01-01 / 1. szám
gyakori krónikus blepharitis a mai terápiás lehetőségek és a betegek megjavult életkörülményei hatására 12—34,7% közé csökkent. Lowe (1950) [31], Skeller és Oster (1951) [51], Woillcz és Dansault (1960) [58], Francois (1975) [16] adatai alapján úgy tűnt, hogy a Dowmkóros betegek között egyenlő arányban fordul elő a myopia, a hypermetropia és az emmetropia. Simonetos és mtsa [49], valamint saját anyagukban a betegek több mint fele emmetropiás volt. Missiroli és Vanni [40] betegeinek 88%-ban volt fénytörési hibájuk. A nystagmus Down-kórosok között régen ismert [41]. Microphthalmus, buphthalmus ritkán előforduló elváltozás Down-kórban Lejeune [26] 2200 esetből 4 buphthalmusos beteget látott. A szaruhártya homályai a betegségre nem jellemzőek. Ismeretes Mac Gin és Murray (1956) [33] közleménye ahol Bazedowkóros downos betegük esetét ismertették, akinek szaruhártyahomályai lettek a szemhéj elégtelen záródása miatt. Rados (1948) [47] a keratoconus, Hoffmann [21] az akut keratoconus és a Down-szindróma együttes előfordulását ismertették. A keratoconus Downkórban aránylag gyakori megbetegedés Skeller és Oster (1951) [51] 70 beteg közül 5 esetben, Woillez és Dansault (1960) [58] 42 Down-kóros között 5 esetben, Cullen és Butler (1963) [10] 143 betegük közül 7 esetben fordult elő. Lagua (1971) [25] 178 keratoconusos betege közül 6 volt Down-kóros. Slusher és mtsai (1968) [52] 8 akut keratoconus Down-kóros betegről számoltak be. Pierce és Eustace (1971) [46] egy kétoldali és egy féloldali akut keratoconust ismertettek. Klinikánkról Zajácz (1963) [57] számolt be akut keratoconus és Down-szindróma együttes előfordulásáról. Klinikánk keratoplasztikás beteganyagában a több mint 250 operált keratoconus között 8, a 17 akut keratoconusos beteg közül 3 volt Down-kóros (Alberth 1979 [2]). Francois (1975) [16] szerint a keratoconus gyakorisága Down-kórban 3—5 százalékos. A keratoconus társulhat kataraktával (Rados 1948 [47]). Woillez és Dansault (1960) [58], glaukomával (Collen és Butler 1963 [10], Francois (1975) [16], és ablatio retinae-vel (Francois 1975 [16]). Az iris elváltozásai közül Lowe (1949) [30] 95%-ban perifériás atrófiát talált. Brushfield (1924) [6] újszülött Down-kórosok 96%-ában figyelte meg az iris szeplőit, amelyet beteganyagunk 50%-ában mi is észleltünk. A keratoconus mellett a katarakta a másik gyakori látásromlást okozó szemészeti elváltozás. Woillez és mtsa (1960) [58], Eissler és mtsa (1962) [13] adatai alapján a cataracta gyakorisága Down-kórban 12—50% között van Cogan és Kuwabara (1962) [9] feltételezték, hogy Down-kórban a lencsetok hámja aberrans, ami másodlagos degeneratív elváltozásokat eredményez. A bulbus hátsó pólusának elváltozásai Down-kórban viszonylag ritkák. Simonetos és mtsa [49] anyagában 1—2 esetben fordult elő kóros üvegtesti, retina és chorioidea elváltozás. A korábban ismertetésre került esetek is kazuisztikai ritkaságnak számítanak: ablatio retinae-t Francois (1975) [16] egy esetben, Woillez és Dansault (1960) [58] két esetben, degeneratio pigmentosa retinae-t Francois (1975) [16] egy esetben, retina és chroioidea colobomát Lowe (1949) [30] egy esetben látott. Retinoblastoma viszont Cernea és mtsai (1973) [8] szerint tízszer gyakrabban fordul elő Down-kórosok között mint az egészséges populációban, ahol gyakorisága Frézal és mtsai (1964) [17] szerint 1 : 20 000. Eddig az irodalomban 4 retinoblastomás Down-szindrómás esetet ismertettek [12, 39, 55]. Beteganyagunkat az intézetünkben 1969—79 között gyógykezelt, valamint a Hajdú-Bihar és Heves megyei Tanács Egészségügyi Gyermekotthon betegei közül válogattuk ki. Klinikánkon a fenti 10 év alatt 15 Down-kóros beteget gyógyítottunk, a gyermekotthonokban 31 beteget vizsgáltunk meg. A vizsgált 33
