Szemészet, 1981 (118. évfolyam, 1-4. szám)

1981-11-01 / 4. szám

zati)ól kivett cornea egy darabját ültette be interlamsllárisan. Később Beljaev és mtsai [19] nemcsak myopia, hanem aphakia és nagyfokú hypermetropia esetén is megpróbálkoztak ezzel az operációval.

Barraquer [11, 12] elméletileg pontosan kidolgozott és gyakorlatilag precízen kivitelezhető műtéti megoldást ismertetett, amelyet keratomileusisnak nevezett el. A keratomileusis műtéti lefolyása: a kitrepanált corneát mélyhűtés után az előre kiszámított görbületi sugarúra esztergálja, majd fölmelegítés után a helyére visszavarrja. Ezt a műtétet ma már nemcsak myopia, hanem nagyfokú hypermetropia esetén is alkalmazza Barraquer [14]. Progresszív myopiás beteganyagán végzett utóvizsgálatai azt mutatták, hogy féloldali myopia esetén 72%-ban a myopia progrediált (Barraquer [13]). Kétoldali myopia esetén az operált és nem operált szemen a progresszió egyaránt megfigyelhető volt: a szerző szerint a myopia fokozódása a műtött szemeken 0,55 D/év, míg a nem operált szemen 0,11 D/év volt. Az operált esetekben jelentkező progressziót a szerző a cornea görbületi sugarának megváltozásával, és a bulbus optikai tengelyhosszának növekedésével magyarázta. Az első 100 műtét eredményének földolgozása után azt találta, hogy a betegek látása 15%-ban nem változott, 5%-uk vízusa romlott, 18 esetben a szerző kisebb-nagyobb szaruhomályokat látott. A keratomileusis műtét a nagyfokú fölszerelés igényesség és technikai buktatói miatt széles körben nem terjedt el. Néhány operatőr kisszámú beteganyagon próbálta ki (Krasznov [62], Fjodorov és mtsai [36]).

A termokoaguláció (Gayet [49]), az elektro koaguláció (Böck [26]) és annak modern változatai (Gasset [47], Aquvella [1]) újra polgárjogot nyert a cornea sebészetében, Gasset [48] 49 esetben elvégzett műtétje után a termokeratoplasztika 1,0—20,0 I) között csökkentette a conusos cornea törőerejét. A szerző ezt a módszert nemcsak keratoconus esetén ajánlotta, hanem alkalmasnak tartotta cataracta műtét utáni, és más posztoperatív astigmia sebészi korrigálására is. A lézer szemészeti alkalmazásának terjedésével azt a cornea törőerejének megváltoztatására is kipróbálták: C02 lézer segítségével meghatározott számú és irányú (radier vagy körkörös) „koagulációs metszést” ejtenek a corneában. A kísérleti megfigyelések és klinikai eredmények azt mutatták (Campbell és mtsai [26], Fine és mtsai [35], Leibowitz és Peacock [67], Beckman és mtsai [15], Levy és mtsai [66]), hogy a leghatékonyabb a radiális irányú lézer beavatkozás. A cirkuláris, paracentrális és perifériás körkörös lézer koagulációk tartós és szignifikánsan jó eredményt a cornea applanálásában nem adtak. A szerzők megállapították azt is, hogy a radiális irányú lézer incízió a legkisebb energia alkalmazásával végezhető el, ily módon minimálisra csökkennek a nem kívánt mellékhatások.

Desmonceauxtól [32] származik az ötlet, hogy a myopiás szemből a tiszta lencse eltávolításával annak fénytörése csökkenthető. Ezt az ötletet közel 100 évre elfelejtették, és Fukala [45] elevenítette föl, amikor 22 rövidlátó szem tiszta lencséjének eltávolításával, e szemek törőerejét ily módon csökkentette. Ezt a módszert akkoriban többen átvették (Hess [54], Weber [11]). A műtétet 8—12 éves korban — 10,0—-12,0 D myopia esetén ajánlották. A gyakori komplikációk miatt azonban egyre többen látták azt, hogy ez az út járhatatlan. Höpner [55] 338 műtét után 11%-ban látott ablatio retinae-t.

Belljarminov és mtsai [20] megfigyelése szerint a Fukala-féle műtét után 50%-ban keletkezett ablatio retinae. A XX. sz. 20—30-as éveire a Fukala-féle műtét végzését szinte teljesen abbahagyták. Később Kandori [58], Tagawa [107] próbálkoztak a Fukala-féle műtétet föleleveníteni, melyhez az alfachymotripsin fölfedezése is hozzájárult (Barraquer [9]), de nem sok eredménynyel, mert követőkre alig találtak (Hervouet [53]).

226