Szemészet, 1981 (118. évfolyam, 1-4. szám)
1981-11-01 / 4. szám
Jiidley [94] 1949-ben cataracta extrakció után műanyag lencsét helyezett a szembe. Kezdetét vette ezzel egy új korszak, melynek sikere esetén a szem fénytörése gyakorlatilag korlátlanul és a kívánt mértékben megváltoztatható lenne. Strampelli [105] 1953-ban műanyag csarnoklencsét nem aphakiás rövidlátó szembe is beültetett. Choyce [27] myopia esetén a csarnoklencse implantációt sclerareszekcióval kombinálva javasolta. A kétoldali és féloldali nagyfokú myopiás nem aphakiás szem korrigálásra is megpróbálkoztak a műanyag csarnoklencsével, ami Fjodorov [37] szerint optikai szempontból elfogadható lenne, de gyakorlatilag mégis használhatatlan megoldás, ugyanis a nem aphakiás szemben a nem mély csarnok miatt, igen nagy lesz a műlencse által okozott endothel károsodás és cornea disztrófia veszélye. Ezért Fjodorov [37] szerint a napjainkban ismert lencsetípusok egyike sem felel meg erre a célra. A fentebb ismertetett műtétek, melyek a corneán, illetve műlencsével végezhetők, legfeljebb a myopiának mint fénytörési hibának a korrigálására alkalmasak. így, bár egyes műtéti megoldások egyelőre valóságos műtéttechnikai bravúrnak számítanak, mégsem hihetjük azt, hogy bevonulnak rutin műtéteink sorába. Eltekintve különleges esetektől, nem is valószínű, hogy túl sokan fognak vállalkozni arra, hogy 4—6 dioptria myopiás szemüket műtéti úton változtassák meg úgy, hogy rövidlátásuk 1—2 dioptriára vagy éppen emmetropiára csökkenjen. Nem tartjuk tehát valószínűnek, hogy a szemüveg múzeumi tárgygyá válik. Egészen más a helyzet ha nem a myopiára mint fénytörési rendellenességre, hanem a progresszív myopiára, mint súlyos következményekkel járó betegségre gondolunk. Ennek, a még ismeretlen patomechanizmusú betegségnek legfeljebb a lényegét ismerjük, azt a közismert tényt, hogy a sclera az élet folyamán valamely okból fokozatosan tágul, és a szomorú késői következmények alig befolyásolhatók. Logikus, hogy progresszív myopia esetén nem a corneán, hanem a sclerán kell valamit tennünk, még a károsodás bekövetkezése előtt. Indokolják ezt azok a vaksági statisztikák is, melyekből kiderül, hogy a progresszív myopia igen előkelő helyen áll a vakság, de méginkább a súlyos csökkentlátás okai között. Baillart [3] szerint Franciaországban a vakság okaként a myopia a II. helyen állt. DasevszJcij és mtsai [31] 846 myopiás vak beteg korbeli megoszlását vizsgálva azt találták, hogy 31—40 éves korukra a betegek 31%-a vakult meg, míg 50 éves korban 66%-uk volt vak. A myopia már gyermekkorban sem ritka. Táblázatban foglaltuk össze (I. táblázat) több szerző adatát a myopiás gyermekek gyakoriságáról a csökkentlátók iskolájában tanulók között. A debreceni csökkentlátók iskolájában 1974-ben a tanulók 60%-nak volt fénytörési hibája, ebből 52% myopiás, 1979-ben az iskola tanulóinak 40%-a volt rövidlátó. A rövidlátó gyermekek túlsúlyát találjuk az ország többi csökkentlátók iskolájában is. így Budapesten 1978-ban az alsó tagozatos tanulók 32%-a volt ametropiás, ebből a gyerekek közel 75%-a volt nagyfokú rövidlátó [59]. Tudjuk, hogy progresszív myopiában a sclera fokozatosan tágul, nem a corneán, hanem a sclerán kell valamit tennünk ennek a folyamatnak a megakadá-1. táblázat Myopiás gyermekek aránya a csökkentlátók iskolájában Berlin (Sachsenweger [97] 1932) Anglia (Harman [52] 1933) Franciaország (Baillart [3] 1937) Olaszország (Pascucci [84] 1958) Dánia (Warburg [113] 1991) Szovjetunió (Fradkina [41] 1963) Magyarország (Debrecen [58] 1978) 33% 63% 22% 16% 12% 31% 45,9% 227
