Szemészet, 1981 (118. évfolyam, 1-4. szám)
1981-11-01 / 4. szám
Shaw és mtsai (1977) 320 beteg retrospektív tanulmányozása során megállapították, hogy a subarachnoidealis vérzést túlélőkön az üvegtesti vérzés a legjelentősebb szövődmény. E Terson-szindrómának nevezett tünetegyüttes gyógyításának is ma már egyetlen elfogadott módja a pars plana vitrectomia. Eredményes esetekről számoltak be Off rét és mtsai (1979), Carruthers és Black (1976), valamint klinikánkról Zajácz (1981). A műtét 4—6 héttel a vérzés után már elvégezhető. Az irodalomban általában nem különítik el a hipertóniás, szklerotikus eredetű vérzéseket, hanem rendszerint együtt tárgyalják a diabeteszes eredetűekkel. Az elkülönítés pedig véleményem szerint indokolt lenne, mert ezekben az esetekben a sikeres vitrectomia eredménye legtöbbször véglegesnek tekinthető, nem úgy mint diabéteszben. Több mint egy éve figyeljük 4 betegünket, akik közül 3-nak a látása jelentősen javult, kml-ról 0,4-ig. Egy szemen a látás változatlan maradt. Mind a 3 szemfenék azonban ma is jól vizsgálható, tehát a vitrectomia anatómiai eredménye kifogástalan lett. A vízus, tehát a funkcionális eredmény nem lett ilyen jó, mert az üvegtesti vérzés mögött többé-kevésbé súlyos, retinális elváltozásokat is találtunk. E négy esetünket több mint 3 hónapig kezeltük konzervatíve és csak utána végeztük el a műtétet. Yitrectomiát leggyakrabban diabeteszes üvegtesti vérzés esetén végeznek. Ma már több ezerre tehető az ilyen műtétek száma. Első műtéteinket, a maximális óvatosság betartása mellett, mi is diabeteszes betegeken végeztük. Kezdetben csak akkor operáltunk ha a beteg egyik szemével sem látott és a vérzés 1 év múlva is változatlan volt. Ma már nem várunk ilyen sokáig és a féloldali üvegtesti vérzést is megoperáljuk. Három olyan betegünk van, akinél a műtét óta már több mint egy év telt el, tehát az eredmény „végleges”-nek, vagy legalább is tartósnak tekinthető. Az egyik látása 0,2-re, a másik 0,3-ra, a harmadiké 0,04-re javult. Ez utóbbi esetben két hónap múlva recidivált a vérzés, s a második vitrectomia után a fényérzés is megszűnt. Bassho és Fukuda (1977) szerint elég fél évet várni. Michels (1977) szerint a műtét optimális idejének megállapításához még további megfigyelések szükségesek. A legutóbbi évek tapasztalatai alapján ma már mi is egyetértünk Klöti (1976) és Gand (1980) véleményével, mely szerint a vitrectomiának nincs olyan nagy rizikója, hogy hónapokat várjunk az esetleges spontán felszívódásra. Ha ez 6—8 hét alatt nem következik be, a műtét nyugodtan elvégezhető. Meglepődve fogjuk tapasztalni, hogy a szem milyen jól, milyen minimális reakcióval fog válaszolni a kezdetben heroikusnak tűnő beavatkozásra. Összefoglalás A szerző a különböző — perforáló és tompa sérülés, Terson-szindróma, hipertóniás és szklerotikus, valamint a diabeteszes — eredetű üvegtesti vérzések műtéti megoldásáról ír, saját és az irodalomban található esetek alapján. A vitrectomia idejének megválasztása fontos és a vérzés okától függően különböző lehet. IRODALOM: I. Alberth B.: Orv. Hetit 119, 187 (1978). — 2. Bennet, Th. D., Peyman, G. A., Vlchek, J. K.: Zbl. ges. Ophthal. 113, 1819 (1977). — 3. Bessho, T., Fukuda, M., Tana, Y., Nishikawa, N.: Excerpta. Ophthal. 32, 2900 (1978). — 4. Carruthers, J., Blach, K. K.: Brit. Med. J. 2/600032, 404 (1976). — 5. Chapman-Smith, J. S., Crock, G. W.: Brit. J. Ophthal. 61, 500 (1977). — 6. Faulborn, J., Atkinson, A., Olivier, D.: Brit. J. Ophthal. 61, 202 (1977). — 7. Faulborn, J., Topping, T. M. : Graefes Arch. Ophth. 205, 157 (1978). — 8. Gnad, H. D. : Klin. МЫ. Augenheilk. 176, 317 (1980). — 9. Haut, J. und Limon, S.: Praktische Glaskörperchirurgie. F. Enke. Stuttgart, 1978. — 10. Heimann, К., Paulmann, H., Tavokalian, U.: Klin. МЫ. Augenheilk. 172, 263 (1978). — 11. Kasner, D.: Highelights Ophthalmol. 11, 304 (1968). — 12. Klöti, В.: 196
