Szemészet, 1981 (118. évfolyam, 1-4. szám)
1981-08-01 / 3. szám
egyezik Duke—Elder (1966) adatával, aki az elülső uveitisek 30%-áért tette őket felelőssé. Nem mindig könnyű eldönteni, valóban gócról van-e szó. Jól példázza ezt a következő, meglehetősen gyakori fül-orr-gégészeti lelet: ,,Amennyiben gócként szerepeltethető, és az alapbetegséggel összefüggésbe hozható, a tonsillák gócszerepe nem zárható ki.” Mi csak az egyértelmű lelet alapján véleményezünk gócot, és ennek megfelelően a mandulákat is csak akkor fogadtuk el annak, ha a konziliárius indokoltnak tartotta a tonsillectomiát. Ha egy folyamat mögött góc állhat, kötelező a góckutatás, és ugyanígy kötelező a góc szanálása, ha a kivizsgálás pozitív eredménnyel járt. Már Duke— Elder (1966) megírta azonban: a góc megoldása gyakran nem jár eredménnyel, és Radnót (1978) is óv tőle, hogy egy betegnek egész fogsorát eltávolíttassuk. A góckutatás eredményességét egyedül a recidívák számának alakulása segítségével lehet megítélni. Azt, hogy egy folyamat többé nem újult ki, nem állíthatjuk, legfeljebb, hogy a beteg intézetünkben nem jelentkezett ismételten. A vizsgált két év alatt minden harmadik beteg visszakerült klinikánkra. Ha hosszabb követési időt választunk, ez az arány nyilvánvalóan magasabb lenne, hiszen betegeink egy részénél a recidiva kifejlődésére az idő sem volt elegendő. A VII. táblázatból látható, hogy a recidívák csaknem azonos arányban fordultak elő a góc-szanáltak és a góc-negatívak között. Ez az adat azok véleményét látszik alátámasztani, akik kételkednek a góc etiológiai szerepében, és birtokában talán a szemorvos is nehezebben beszéli rá betegét a talált góc sebészi megoldására. Különösebb empátiás készség nélkül is belátható, hogy már a góckutatás is megterhelő a beteg számára, mind fizikailag, mind lelkileg. Egyik férfi betegünk 59 éves koráig — hite szerint — teljes egészségben élt. Serosus jellegű bal oldali iritise miatt került hozzánk, a góckutatás 5 granulomás fogat talált. Hosszas érvelés hatására beleegyezett eltávolításukba. 4 hónappal később súlyos recidiva következett be, és szemrehányásait meg lehetett érteni.. . 90 betegünknek összesen 50 fogát távolíttattuk el; az irodalmi adatoknak megfelelően (Duke—Elder, 1966; Radnót, 1978; Magyar—Petrányi, 1977) astomatológiai gócok száma volt a legmagasabb. Nyilván ezzel függ össze, hogy a recidívák aránya is itt a legnagyobb. A góckutatás — bármennyire az ember az elsődleges — anyagi kérdés is. Lehetetlen kiszámítani az egy góckutatásra eső költséget, hiszen számtalan tényezőt kell figyelembe venni; a legközvetlenebbek közül elég, ha csak a műszerek árát és amortizációját, a fogyóeszközöket, a mentőautó üzemeltetését említjük. Egyetlen enzimvizsgálat kb. 1 Ft-ba kerül, és a melléküregfelvétel filmköltsége is 10 Ft. Nem tudjuk pontosan, a góc nyomán milyen mechanizmussal alakul ki az iritis. Egyes nézetek szerint a kórokozó (baktérium, vírus, gomba stb.) közvetlen hatásáról, mások szerint allergiáról, lokális túlérzékenységről van szó. Véleményünk szerint az utóbbi mellett szól, hogy 1. gennyes iritist nem észleltünk; 2. a kenetben lymphocytosis, monocytosis és eosinophilia fordult elő, granulocytosis nem; és végül 3. a recidíváknak csak 15%-a fejlődött ki az ellenoldalon. Bár betegeink száma messzemenő következtetések levonására nem elegendő, úgy tűnik, a góckutatás és szanálás esetenkénti eredményessége ellenére — az irodalmi adatoknak megfelelően — a kezelőorvost óvni kell a nagyfokú optimizmustól. A szemészetben számos kórkép (chorioretinitis, papillitis stb.) kapcsán kerül sor góckutatásra; úgy véljük, a fenti következtetés valamennyi esetben megállja a helyét. 164
