Szemészet, 1981 (118. évfolyam, 1-4. szám)

1981-05-01 / 2. szám

Ür, Elnökasszony, Hölgyeim és Uraim, kedves barátaim, melegen köszönöm meghívásukat a többi meghívott külföldi vendég nevében is. Örömmel jöttünk és reméljük, munkánkkal mi is hozzájárulhatunk nagygyűlésük sikeréhez. Az Önök nevében is megköszönöm Radnót professzorasszonynak és a nagygyűlés rendezőinek működését és a nagygyűlésnek sikeres munkát kívánok.”

M. Maione (Parma): „Miniszterhelyettes Úr, Elnökasszony, Hölgyeim és Uraim! Mint az Olasz Szemorvostársaság elnöke és a Nemzetközi Gyermekszemészeti Társaság főtitkára tolmácsolom mindkét társaság legmelegebb üdvözletét, a magam részéről megtiszteltetésnek tekintem meghívásukat. Első alkalommal látogattam el az Önök országába, csodálatos fővárosuk egyedi bája ezekben a koratavaszi napokban lenyűgözött feleségemmel tett sétám során. Szívesen látom viszont Follmann Piroskát, az Önök társaságának főtitkárát, aki tanulmányúton vett részt pármai klinikánkon. Örömmel tölt el, hogy a Nemzetközi Gyermekszemészeti Társaság több elnökségi tagját magam mellett tudhatom e nagygyűlésen. — Napjainkban a gyermekszemészet fejlődésének lehetünk tanúi, amely az elektrofiziológiai vizsgálatok és az általuk szerezhető információk iránti igény megnövekedésével jár együtt. Pármában sikerült létrehoznunk egy elektrofiziológiai központot, mely már teljes kapacitással dolgozik. Eredményeinkről előadásunkban fogunk beszámolni. — Megköszönöm Önöknek, hogy lehetőséget biztosítottak számomra, hogy nagygyűlésükön részt vehessek és tapasztalatainkról beszámolhassak. A nagygyűlésnek sikeres munkát kívánok.”

Schuler Dezső: A szemészet és gyermekgyógyászat közös problémái (Referátum)

Mind a szemész, mind a gyermekgyógyász közös célja a gyermekek ép látásának megőrzése. Ennek ellenére a két szakma közötti kapcsolat laza, s így az elért eredmény sem optimális. Előadó a következő szempontok alapján osztja fel e téma tárgyalását:

1. mik azok a kórképek, amelyekben ma leggyakrabban fordul a kórházi gyermekgyógyász szemészorvoshoz;

2. milyen esetekben igényűi leggyakrabban a szemész a gyermekgyógyász segítségét;

3. melyek azok a leggyakoribb iatrogen ártalmak, melyek átmeneti vagy maradandó szemészeti károsodással járnak ? (Ezek között részletesebben tárgyalja a hazai magas koraszülési frekvencia miatt a retrolentális fibroplasia kérdésének hazai állását, továbbá a különböző gyógyszerek okozta ártalmak lehetőségeit.)

4. A szemészeti elváltozásokkal járó fejlődési rendellenességek, ill. anyagcserebetegségekkel és a szem malignus daganataival kapcsolatos hazai helyzet;

5. a látásélesség vizsgálatát is magában foglaló általános szűrővizgálatok jelen helyzete a hazai preventív gyermekgyógyászati gyakorlatban.

Barta Lajos : Szemészeti vizsgálatok jelentősége gyermekkori diabetesben

(Hozzászólás a referátumhoz)

Gyermekkori diabetesben az átmeneti fénytörési rendellenességek, a katarakta és az angiopátiával kapcsolatos elváltozások bírnak jelentőséggel. A szigorúan vett gyermekkorban a katarakta műtéti megoldására igen ritkán kerül sor. Az angiopátia következtében fellépő érelváltozások esetén a betegség 0—5 évig terjedő időszakában ritka a szemtükörrel kimutatható elváltozás. Majd a betegségi időtartam megnyúlásával mind gyakoribb a pozitív lelet. Más a helyzet a fluoreszcein-angiográfiával (FLAG) végzett vizsgálatok esetében, amikor már a korai szakban gyakori a kimutatható elváltozás. A FLAG-vizsgálatok jelentősége, hogy a folyamat progressziója követhető abban az időszakban, amikor szemtüköri vizsgálattal elváltozást még nem tudunk kimutatni.

A hozzászólás foglalkozik azzal, hogy milyen összefüggés vehető fel a korai szakban észlelt elváltozás és a késői lelet súlyossága, továbbá milyen kapcsolat van a diabetes kezelése és az elváltozás súlyossága között.

J. Francois (Gent) : Kongenitális glaukoina (Előadás)

Az előadás a kongenitális glaukoma patogenezisét és öröklődését tárgyalja, a kóreredetre és az öröklődésmódra vonatkozó különböző elméletek értékelése alapján.

M. Maione (Parma): Elektrofiziológiai vizsgálatok gyermekkori szemészeti kórképekben

226 beteg adatainak feldolgozása kapcsán értékeli az elektrofiziológiai vizsgálómódszerek gyakorlati jelentőségét. Saját tapasztalatait összehasonlítja holland szerzők (Regensburg és van Balén) állításaival.

123