Szemészet, 1980 (117. évfolyam, 1-4. szám)
1980-08-01 / 3. szám
Szemészet IIT. 163—169. 1980. A Pécsi Orvostudományi Egyetem Szemklinikájának (igazgató : Takáts István egyetemi tanár) közleménye A szemfenéki véna-ágelzáródás kezelése fotokoagulációval* KOVÁCS BÁLINT és SZABÓ ILONA A szemfenéki véna-ágelzáródások klinikai képe és tünetei régóta jól ismertek. Mivel a temporális vénák elzáródása a leggyakoribb, az esetek többségében a retina központi része és így a látásélesség is érintett. A hosszantartó látásélesség csökkenés oka a krónikus macula ödéma, mely cystoid elváltozás miatt véglegessé válhat. Gyakran intraretinális lipoidszerű anyagberakódás keletkezik a macula körül vagy félkörívben. A krónikus hipoxia következményeként diffúz pigrnentes macula degeneráció szintén jelentős látásromlás oka lehet. A késői szövődmények oka leggyakrabban az elzáródott véna ellátási területén fellépett érújdonképződés. A vénás elzáródások kezelésére alkalmazott sokrétű és szerteágazó gyógyszeres és nem-gyógyszeres módszerek változó eredményességűek. Hayreh [6] szerint, mivel még nem ismert olyan beavatkozás, mely az elzáródás okát tartósan befolyásolná vagy megszűntetné, minden olyan módszer alkalmazható, mely a látásélességet veszélyeztető macula ödémát csökkenteni képes. A fotokoagulációs kezelés várható kedvező hatásának mechanizmusa lehet [13]: 1. a koagulációs hegszövet barrierként szerepelhet a macula és a károsodott rész között, és megakadályozza az ödéma és vérzés maculáris terjedését. 2. Az elzáródott terület kapillárisainak el roncsolása akutan csökkenti az artériás vérbefolyás mennyiségét és elősegíti a szomszédos ép retina kompenzáló keringését. Azonkívül [2, 12] a hipoxiás rész elroncsolása az érújdonképződés lehetséges stimulusát kizárja. Krónikus esetekben a meglevő újdonképzett erek elroncsolása a súlyos látásromlást okozó üvegtesti vérzés lehetőségét csökkenti [4, 9]. Jelen feldolgozásunk célja, hogy az akut és krónikus véna-ágelzáródás fotokoagulációs kezelésének eredményességét lemérjük. Beteganyag és módszer A 13 véna-ágelzáródás miatt kezelt beteg életkora 41 és 66 év között változott, az átlagéletkor 54 év, közülük 7 férfi és 6 nő volt. Hét betegnél a felső temporális, 6 betegnél az alsó temporális véga-ág záródott el. Betegeinket 2 fő csoportba osztottak: Az első csoportba 5 beteg tartozik, akik néhány napos látásromlás panasszal jelentkeztek. A panaszok kezdete és az első fotokoaguláció közti idő 3 betegnél 1 hónap, egy betegnél 2 hónap, egy betegnél 13 hónap volt. A klinikai kép jellegzetes volt: az elzáródás mögött telt vénák, felszínes vérzések, kiterjedt retina ödéma és „cottonwool” exsudatumok. A macula területe egy kivétellel érintett volt, az elzáródás a foveától nazálisán helyezkedett el. A látásélesség kezelés előtt egy betegnél teljes, a másik négy betegnél 0,15—0,8 között volt, átlagban 0,4. Fluoreszcein angiográfiával érújdonképződést nem észleltünk. A második csoportba 8 beteg tartozik, akiknél a látáspanaszok kezdete pontosan nem határozható meg, így a kezeléshez viszonyított idő sem. A klinikai kép lezajlott, régebbi véna-ágelzáródás következtében fellépett éranomáliákat mutatott. Az elzáródás helyé*Az EüM 3—280301—04—2/T sz. tárcaszintű kutatási főirányhoz kiemelten elfogadott kutatási témában végzett kutatómunka alapján. 162
