Szemészet, 1980 (117. évfolyam, 1-4. szám)
1980-08-01 / 3. szám
tői perifériásán anasztomozisok, kollaterálisok, érújdonképződések voltak. Fluoreszcein angiográfiával különböző nagyságú kapilláris-mentes területeket, az újdonképzett erekből jelentős festékkieresztést és a macula körüli kapillárisok különböző mértékű károsodását észleltük. Négy beteg kórelőzményében ismétlődő üvegtesti vérzések szerepeltek. A látásélesség kezelés előtt 0,01—1,0 között volt, átlagban 0,6. Hat betegnél kétoldali ágelzáródást észleltünk, az egyik szemen akut, a másik szemen krónikus tünetekkel. Három betegnél az érelzáródás akut szakában kezeltünk, így az első csoportba soroltuk, a másik három beteget az elzáródás krónikus következményei miatt kezeltük, így a másik csoportba soroltuk. Mivel célunk volt a kezelés optimális idejének, helyének és kiterjedésének meghatározása, három vénás stasis retinopathia miatt kialakult cystoid macula ödéma kezelésének tapasztalatait összehasonlítás céljából tárgyaljuk. Szemészeti vizsgálatok: minden beteget első észleléskor részletesen megvizsgáltunk; látásélesség, látótér, applanatiós szemnyomásmérés, réslámpa, Goldmann-féle hármastükör-vizsgálat, szemtükrözés, színes és fekete-fehér szemfenéki fényképezés történt. Minden kezelés előtt fluoreszcein angiográfiát végeztünk. Részletes belgyógyászati vizsgálat történt minden betegnél, beleértve a hematológiai kivizsgálást is. Az általános kivizsgálással igazolt betegségek a következők voltak: hipertónia, 13; krónikus szívelégtelenség, 4; általános arteriosclerosis, 6; hiperlipidémia, 1 ; hematológiai eltérés (koagulopáthia), 3. Kezelés: a belgyógyászati vizsgálat eredménye alapján minden beteg antihipertenzív kezelésben részesült, ezenkívül értágítókat és vitaminokat adtunk. Négy beteg, akiknek kifejlődött cystoid ödémája volt, általános kortikoszteroid kezelésben részesült. A fotokoagulációt minden esetben Zeiss Jena ,.Liko 5000” készülékkel végeztük. Cystoid macula ödéma esetén a temporális felső és alsó véna mentén és a foveától temporálisan, belül 1°, kívül 2° nagyságú, közepes erősségű gócokat helyeztünk el. Erújdonképződéses esetekben a kapilláris-mentes területeken és az újdonképzett erek körül kezeltünk. A már kialakult anastomosis- és collateralis ereket igyekeztünk megkímélni. Átlagban 25—40 gócot helyeztünk a károsodott területre. A legtöbb beteget egy alkalommal kezeltük, néhány esetben azonban két ízben. A betegeket 2—3 havonta ellenőriztük, amikor látásélesség és látótérvizsgálat, valamint szemfenéki fényképezés történt. Fluoreszcein angiográfia legalább évente egyszer készült. A kezelés utáni észlelési idő 4 hónap és 10 év között változott, átlagban 36,4 hónap. A kezelés eredményességének megítélése céljából a látásélesség változásait vettük mértékadónak, és legalább 0,1 változást értékeltünk. Eredmények 1. Akut véna-ágelzáródás kezelése Öt betegnél végeztünk fotokoagulációt, ezek közül a látásélesség 3 esetben javult (I. táblázat). Két betegnél temporális felső, egy betegnél temporális alsó ágelzáródás volt. A kezelést 1—1 és 2 hónappal az első tünetek után végeztük. Egy betegnél a temporális felső ágelzáródás fotokoagulációja a kezdeti tünetek után egy hónappal történt. A folyamat a maculát nem érintette, a látásélesség teljes (változatlan) maradt. Egy esetben, temporális alsó ágelzá/. táblázat A fotokoagulációs kezelés hatásának értékelése a látásélesség alapján különböző lokalizációja, (TS = temporalis superior, TI = temporalis inferior), akut és krónikus véna-ágelzáródásos esetekben Visus Javult Változatlan Romlott összesen Lokalizáció TS TI TS TI TS TI Elzáródás: Akut Krónikus összesen 2 1 1 — — 1 5 3 \ _ _ 13 8 7 (5) (2) 1 5 (1) (4) 13 163
