Szemészet, 1980 (117. évfolyam, 1-4. szám)
1980-08-01 / 3. szám
Szemészet IIT. 158—Ilii. 1!>80. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem II. sz. Szemklinikájának (igazgató : Németh Béla egyetemi tanár) közleménye A szakadás lokalizálása ablatio műtétben HU DOMEL JÓZSEF A regmatogén ideghártyaleválás műtété valójában skleraműtét, vagyis a szem belsejében keletkezett elváltozást annak külsején végzett beavatkozással gyógyítjuk. így a műtét sikere leginkább attól függ, hogy mennyire pontosan határozzuk meg a szakadás eredeti helyét a sklerán — hogy a műtéti terület majd a szubretinális folyadék felszívódása után azzal egybeessen. Erre szolgál a sokféle lokalizációs eljárás: érthető, hogy a műtéti módszerek fejlődésével együtt ezek is változtak, javultak. Közvetett 'módszerek Korábban a szakadás helyét vagy becsléssel, vagy közvetett, geometriai átszámítással határozták meg. Gonin (1921) úgy járt el, hogy a szakadás delhijének megjelölése után felbecsülte, hogy az hány papillányira van az óra serratatól, a távolságot körzővel mérte a sklerára. A geometriai módszer bemutatására ifj. Imre (1932) eljárását idézzük: ,,. . .szerkesztettem egy egyszerű készüléket, amellyel a szem nézőiránya és a szemtükör iránya által adott szög lemérése révén kb. 1 mm-nyi pontossággal meghatározhatjuk a lyuk helyének a limbustól való távolságát. Ügy járunk el, hogy mindenekelőtt pontosan meghatározzuk azt a déllőt, amelyben a szakadást látjuk és ezt egyenes lándzsával a cornea szélén megjelöljük. Most erre merőlegesen a limbusba egy fonalat öltünk, melynek egyik szárát az asszisztens tartja, s a beteg erre tekint; másik szárát a szemtükör nyílásán keresztül húzzuk át és fordított képben tükrözve rögzítjük azt az irányt, melyben a lyukat látjuk. A fonalak megfeszítésekor a szöget szögmérővel lemérjük, a kapott értéket egy kis műszeren. . . levő fekskálán beállítjuk, ez mutatja. . . , hogy a látott pont hány mm-nyire van a szaruhártya szélétől. Eddigi tapasztalataink szerint az eljárás, ha nem is egészen tökéletes, de megközelítően pontos.”. . . A szakadás vetületének a szögét Lindner (1932) és Guist (1934) a periméterhez erősített szemtükörrel vizsgálva —, Kettesy (1970) a beteg szeme elé tartott kézi szögmérő íve mentén tükrözve állapították meg. A közvetett lokalizáció csak viszonylag mérsékelt leváláskor volt pontos, mivel a hólyagos vagy redőzött retinában levő lyukon áthaladó fény a lyuk eredeti helyétől eltérő területre esik. A pontatlanságot a műtéti terület kiterjesztésével igyekeztek ellensúlyozni; így Imre (1932) az ignipunktúra helye körül előbb felületes égetést végzett, hogy a retina szélesebb körben való letapadását elősegítse. Közvetlen módszerek Kézenfekvő volt, hogy ha megfigyeljük, hol jelenik meg a sklerán tükrözéskor a szakadáson áthaladó fény, annak helye közvetlenül megjelölhető. A transzilluminációs eljárás W eve (1932) és Lindner (1934) leleménye, amely egyszerűségénél fogva hamarosan kiszorította a többi módszert, noha hólyagos leválás esetén nem volt megbízhatóbb amazoknál. Amikor az égetést az elektrokoaguláció [Weve 1934) és a katholysis (Imre 1934) váltotta fel, a tükörrel jól látható koagulum, ill. apró buborékok révén, a közvetlen lokalizálásra új lehetőség adódott. Az ismételt perforációt követő 158
