Szemészet, 1980 (117. évfolyam, 1-4. szám)
1980-02-01 / 1. szám
Szemészet 117. ft—12. IftSO. A Debreceni Orvostudományi Egyetem Gyermekklinikájának (igazgató: Karmazsin László egyetemi tanár) és Szemklinikájának (igazgató: Albertit Béla egyetemi tanár) közleménye A koraszülöttek D-Penicillamin kezelése csökkenti a retrolentális fibroplasia gyakoriságát? (Előzetes közlemény) LAKATOS LAJOS, HATVANI ISTVÁN, KAEMAZSIN LÁSZLÓ, ALBEKTH BÉLA, VEKERDY ZSUZSANNA, BOROS ADRIENN A koraszülöttek retrolentális fibropláziájának (RLF) első leírása 1942-ben Terry [31] nevéhez fűződik. Csaknem tíz évvel később Friedenwald és mtsai [8] tisztázták a betegség hisztopatológiáját. Az RLF etiológiáját illetően az 1940-es és 1950-es években a legkülönbözőbb feltételezések láttak napvilágot: Ingalls és mtsai [11] anoxiás-hipoxiás eredetűnek tartották az elváltozást, míg mások az infekciót (Bjelkhagen [3]), a fényhatást (Zacharias [32]), az E-vitamin hiányt (Owens és Owens [21]), a tehéntej nagy elektrolit-koncentrációját (Hejmer és Krause [10]), illetve az alkalmazott vértranszfúziókat (Mailek és Spohn [181) tették felelőssé a koraszülöttek RLF- jának kialakulásáért. Döntő változást hozott Campbell [6], valamint Patz és mtsainak [23] az a felismerése, hogy az RLF fő okát a koraszülöttek túlzott és kevéssé ellenőrzött oxigénellátásában kell keresni. Az azóta eltelt több mint negyedszázad során számos szerző igazolta az oxigéntoxicitás etiológiai szerepét (Kinsey [ 14], Patz [24], Svedbergés Lindstedt [30]), s bár kétségkívül előfordulnak olyan esetek is, ahol az oxigénadást nem lehet felelőssé tenni a betegség létrejöttéért (Brockhurst és Chishti [5]), Stefani és Ehalt [28]), az utóbbi évek modern és intenzív koraszülött-ellátásának egyik legnagyobb tehertételévé mégis a túlzott és elégtelenül ellenőrzött oxigénkínálat miatt kialakuló RLF vált (Shahinian és Malachowski [27], James és Lanman [12]). Különösen vonatkozik ez a hazai koraszülött-ellátásra, mivel Magyarországon igen magas a koraszülöttség gyakorisága s ezen belül is az 1500 g-nál kisebb súllyal születtek arányszáma (Sárkány [26]). Másrészt azáltal, hogy napjainkban már hazánkban is megteremtődtek azok a feltételek, amelyek segítségével a legéretlenebb koraszülötteket is sikerrel életben lehet tartani (Mestyán [19]), jogos kétségként merül fel, hogy erőfeszítéseinkkel nem növeljük-e az RLF-ás esetek, végső soron pedig az életre szólóan vak emberek számát ? Retrospektív tanulmányunk eredeti célja éppen az volt, hogy a DOTE Gyermekklinikáján 1977. jan. 1-vel elkezdett intenzív perinatális ellátás, az előző évekhez képest milyen mértékben fokozza az RLF előfordulási gyakoriságát. A D-Penicillamin (DPA) esetleges szerepére csak utólag, az egyes esetek részletes elemzése során figyeltünk fel. A DOTE Gyermekklinikájának koraszülött-osztályán 1974. jún. 1. és 1978. dec. 31. között 463, 2500 g-nál kisebb születési súlyú, és 37 hétnél rövidebb gesztációs idejű olyan koraszülöttet ápoltunk, akik légzészavar miatt oxigénterápiára szorultak. Az utólagos szemészeti vizsgálat ezekre a gyermekekre terjedt ki, s nemcsak az RLF-ban szenvedők kiszűrését célozta, hanem az egyéb szemészeti rendellenességek korai felismerését is. Valamennyi volt koraszülött szüleit levélben értesítettük és kértük arra, hogy gyermekükkel jelenjenek meg a DOTE Szemklinikáján. Kérésünknek 407-en tettek eleget (87,9 %). A szemészeti ellenőrzés alkalmával 11 esetben találtunk RLF-t. 9
