Szemészet, 1980 (117. évfolyam, 1-4. szám)

1980-05-01 / 2. szám

geztünk. A szakrendeléseken a rendszeres passzív szűrés feltételei ebben az időben még nem voltak meg. Mindezek eredményeként az 1972-ben rendezett II. glaukóma-ankétunkon már arról számolhattunk be, hogy a tatai és komáromi járások területén élő 40 év feletti lakosságnak már 0,5%-a primer glaukómájával gondozásunk alatt áll [91, de ez még mindig alatta maradt az irányértékként elfogadott 2%-nak.

1976 májusa után végre az integrációs utasítás végrehajtása kapcsán sikerült a két tatabányai szemészeti szakrendelésen a rendszeres passzív cjlaukómaszűrés feltételeit megteremteni: megszűntek a létszám nehézségek, a rendelések folyamatosságának biztosítása következtében meg lehetett valósítani a betegirányítást, amit Márton is a rendszeres szűrés alapfeltételének tekint [15] — és 1976. október 1. óta minden 40 év feletti, szemüvegrendelés céljából jelentkezőnél intraokuláris nyomás meghatározás történik [10]. A rendszeres szűrőtevékenységünk indítékai között természetesen nem kis súllyal szerepelt az Egészségügyi Világnap azévi célkitűzése: ,, Előrelát ássál a vakság megelőzéséért.” — sem.

Az osztály ambulanciáján és a szakrendeléseken az intraokuláris nyomás mérése hitelesített Schiötz-féle tonométerrel történik, amelynek gyors és megbízható sterilizálása 0,1%-os perecetsavval végezhető el [17].

Kezdetben minden vizsgálatnál differenciál-tonometriát is végeztünk Friedenwald szerint, de ezt később elhagytuk: számos szerző (Goldmann, Leydhecker, Rohrschneider, Schmidt, Takács sth.) véleményével megegyezően mi is a differenciál-tonometriát olyan nagy hibalehetőséggel rendelkező módszernek találtuk, hogy az aplanációs tonométer birtokában alig támaszkodhatunk rá. E helyett, elsősorban myopiásoknál, ahol csökkent sclera rigiditással lehet számolni, különös gonddal ítéljük meg a talált tenziót, és már 18,5 Hgmm-es nyomás esetén ugyanúgy az osztály glaukóma-gondozójába irányítjuk a beteget, mint egyébként a 22 Hgmm-es és e feletti nyomással rendelkező eseteket. Hasonló körültekintéssel járunk el azoknál, akiknél a családi anamnézis glaukómát derít ki. A szemészeti szakrendelésen működő diabétesz-gondozóban is minden ellenőrzés alkalmával szembelnyomás mérés is történik, a fentebb már említett nagyobb glaukóma-frekvencia miatt.

Az osztályon működő glaukóma-gondozóban a gyanús eseteknél előbb ambuláns vizsgálat történik. Míg az osztály ambulanciáján és a szakrendeléseken a szűrés kapcsán a szemnyomás mérésére 8 és 12 óra között kerül sor, a glaukóma-gondozóban a gyanús esetek első vizsgálatát mindig 8 óra körül végezzük, és itt a tonometrizálás, a szakrendelésen végzett első hasonló beavatkozás után már nem jelent szenzációt, a beteg nyugodtabb és jobban kooperál. A szembelnyomást ilyenkor aplanációs és impressziós módszerrel is meghatározzuk, és így tulajdonképpen a rigiditási viszonyokról is tájékozódunk feljegyezve, hogy a Schiötz-féle tonométerrel talált érték eltér-e, és mennyivel az aplanációs eljárással találttól, vagyis az mennyiben tekinthető valódi szemnyomásnak? [12] — természetesen figyelembe véve azt, hogy fekvő helyzetben Schiötz-féle eszközzel végzett tonometrizálásnál 1—2 Hgmm-rel magasabb értékre számíthatunk, mint az ülve végzett aplanációs eljárással. A vízus, fundus és látótér értékeket összevetve a szemnyomás értékkel, az előbbiek intaktsága esetén a 22 Hgmm-t meg nem haladó, de azt elérő eseteket rendszeres megfigyelés alatt tartjuk anélkül, hogy kezelést vezetnénk be. Azokat az eseteket, amelyek az ellenőrzések kapcsán rendszeresen elérik a 22 Hgmm-t, valamint az ezt az értéket meghaladó eseteket a glaukóma-gyanú tisztázására felvesszük az osztályra.

Az osztályon a funkciós vizsgálatok (vízus, látótér) és gonioskópia után megállapítjuk a szemnyomás napi ingadozásának mértékét. A nyomásgörbét a reg-123