Szemészet, 1980 (117. évfolyam, 1-4. szám)

1980-05-01 / 2. szám

adatot nyújthat a glaukóma felismeréséhez, és nagyforgalmú szakrendelésen is megvalósítható [191. Hazánkban egyre inkább általánossá válik. A külföldi gyakorlatból: a Német Szövetségi Köztársaságban ugyan még nem egyértelmű az állásfoglalás, hogy minden 40 év feletti szemüvegért jelentkezőnél a tonometrizálás elmulasztása büntetendő-e ? — az Amerikai Egyesült Államokban viszont már pert indítottak egy orvos ellen, aki egy 30 éves betegnél nem végzett szembelnyomás mérést, és így nem fedezte fel glaukómáját [14b

A szemészeti intézetek és fekvőbetegosztályok ambulanciáján végzett paszszív glaukóma-szűrés egy adott ellátási területen a glaukóma fe1 derítésének csak korlátolt lehetőségét biztosítja, és így statisztikai értékelhetősége a glaukóma-frekvencia szempontjából bizonytalan. Nem várható ugyanrs, hogy ezeken az ambulanciákon az adott terület minden 40 év feletti lakója 3—5 éven belül megjelenjék, másrészt az itt vizsgált betegek tekintélyes része elsősorban olyan belgyógyászati betegségben szenved (arterioszklerózis, hipertónia, diabétesz stb.), ahol károsodott érrendszerrel, glaukómával gyakrabban kell számolni [3].

Ismert statisztikai adatok szerint a passzív szűrés esetén 0,14—3,3%-ban, aktív szűrési módszerrel 1,09—2,6 %-ban jelentkezik a glaukóma a 40 év feletti lakosság körében —, tehát a két módszer eredményessége között nincs lényeges különbség [8]. Más a helyzet azonban a 40 év alatti lakosságrétegnél, ahol nem számíthatunk arra, hogy szemüvegrendelés, vagy egyéb célból rendszeresen felkeresse a szemészeti szakrendelést — holott a szerzők [5, 6, 11, 12, 22] egybehangzó véleménye aszerint a 20 és 40 év közötti népességcsoportnál is 0,3— 0,7 % -ban lehet glaukómára számítani. Ennél a korcsoportnál a glaukóma kielégítő mértékben csak aktív szűréssel fedezhető fel.

A hazai szemészeti irodalom áttekintésekor nagy volumenű, rendszeres aktív glaukóma-szűrésről nem sikerült adatot szerezni. Passzív szűrésről közlést 1971-ben olvastunk a szombathelyi szemosztály ambulanciájától, ahol 1901 konzíliumra küldött ambuláns betegnél 5,6 % -ban [3], és a budapesti I. sz. Szemklinika ambulanciáján 1974-ben 1808 ambuláns betegnél 4,7%-ban sikerült primer glaukómát felfedezni [16]. Brooser a diabéteszesek szemészeti ellenőrzése kapcsán 16,3%-ban talált glaukómát [2].

A tatabányai szemészeti osztályon gyakorlatilag 25 éve, az osztály megszervezése óta foglalkozunk különös gonddal a glaukómás betegekkel. Szervezett gondozásuk 15 éve, a jelenlegi osztály megnyitása óta folyik, amely tevékenységünkről először 1966-ban [8], majd 1973-ban [9] számoltunk be. A Tatabányán szervezett két glaukóma-ankét (1966-ban és 1972-ben) elsősorban a gondozás problematikájával foglalkozott, de már 1966-ban felvetettük a szűrési munka megindításának szükségességét, mivel statisztikai adataink szerint a gondozásunk alatt állók száma a tatai és komáromi járás területén a feltételezett 40 év feletti lakosságnak csak 0,3%-ára volt tehető [8], holott köztudott, hogy a 40 feletti lakosság körében 2 % körüli arányban kell primer glaukómára számítani.

A fenti felismerés késztetett bennünket 1966 áprilisában arra, hogy először kísérletképpen, Tatabányán az I. kerületben aktív glaukóma-szűrést szervezzünk. A gondos előkészítés ellenére, amelyben a sajtótól és társadalmi szervektől is maximális segítséget kaptunk, kísérletünk nem járt sikerrel. Amint arról 1966-ban az I. glaukóma-ankétunkon Pándi beszámolt [18]: a szűréseken a várt 40 év feletti lakosságrétegnek csak mintegy 30—40 % -a jelent meg.

Az aktív glaukóma-szűrés kudarca után a szakrendeléseken igyekeztünk a glaukóma korai felismerését megvalósítani, majd 1971-ben bevezettük az osztály ambulanciáján jelentkezők passzív szűrését: a kórház többi osztályairól és a szakrendelésekről konzíliumra küldött minden betegnél tonometrizálást vé122