Szemészet, 1980 (117. évfolyam, 1-4. szám)
1980-05-01 / 2. szám
Szemészet IIT. 121—1*8. I»80. A Komárom Megyei Tanács Egyesített Kórház-Rendelőintézete (főigazgató-főorvos: Sándor Józef) szemészeti osztályának (osztályvezető-főorvos : Lakatos István) közleménye A glaukóma-szűrés lehetőségei és tapasztalatai a tatabányai integrált szemészeti ellátásban* LAKATOS ISTVÁN és PÁNDI JÓZSEF A glaukóma korai felismerésének, kezelésének és gondozásának nagy jelentősége van a betegség lefolyása és prognózisa szempontjából [4, 7, 9, 14, 19]. Van Beuningen szerint „Törekvésünknek oda kell irányulnia, hogy a krónikus glaukómát felismerjük még mielőtt funkciózavar következnék be” [1]. E célkitűzés megvalósítására végzett glaukóma-szűrésnél magától értetődően nem elégedhetünk meg azzal, hogy a glaukóma diagnózisát csak akkor állítsuk fel, ha a kórosan magas intraokuláris nyomás már irreverzibilis funkciózavart (látótérkiesés) és anatómiai elváltozást (opticus atrófia, excavatio) okozott. Célunk azokat az eseteket kiszűrni és gondozásba venni — és értékelésünk kapcsán már ezekben az esetekben is glaukómáról beszélünk —, amikor az intraokuláris nyomás olyan kóros viselkedésével találkozunk, amely igen nagy valószínűséggel, előbb-utóbb irreverzibilis anatómiai-funkcionális elváltozásokhoz vezet. A glaukóma-szűrés végzése elsősorban a glaukóma simplex felderítése érdekében jelentős. A keskenyzugú glaukómások szubjektív panaszaikkal általában önként jelentkeznek a szemorvosnál, de az egyéb okból végzett szemvizsgálat alkalmával is feltűnik a sekély csarnok, végül pedig ezeknél a betegeknél, amíg a csarnokzug nyitott, a szemnyomásmérés eredménye nem mérvadó a glaukóma diagnózisa szempontjából. A glaukóma-szűrés — mint ismeretes — két formában végezhető: aktív szűrés esetén, a nálunk használatos tüdőszűrési módszerhez hasonlóan, sorozatszűrést végeznek, míg passzív szűrésnél a szemvizsgálatra jelentkezők tonometrizálása történik [4, 71. Az aktív szűrés néha leküzdhetetlen akadályokba ütközik; Leydhecker szerint „Nincs a világon egyetlen ország sem, amely annyi szemorvossal rendelkezik, hogy az egész népesség átszűrésének óriás munkáját el tudná végezni” [141. Az 1966-ban Volgográdban, a szovjet szemészek III. kongresszusán elhangzott vitaindító előadás szerint a Szovjetunióban a köztársaságok többségében a 40 év felettiek aktív szűrésénél általában csak az érintett lakosságréteg 5—6%-a került vizsgálatra; Moldovában is csak 34% míg az Orosz Föderációban és Ukrajnában 18—20% [191. A Német Szövetségi Köztársaságban 1976-ban az Egészségügyi Világnap célkitűzéseinek megvalósítására végzett aktív szűrővizsgálat kapcsán, a nagy és gondos előkészítés után is pl. Nyugat-Rajna-Westfáliában csak 66 957 vizsgálatot sikerült végezni [61. A Német Demokratikus Köztársaságban viszont, ahol a drezdai klinika foglalkozott a témával, a lakosság érdektelensége miatt, felfüggesztették a szűrővizsgálatokat [141. A glaukóma-szűrés passzív formája általánosabban elterjedt, kisebb szervezést igényel. A hazai gyakorlat szerint is általában minden 40 év feletti egyén, 3—5 évenként, szemüvegrendelés céljából megjelenik szemészeti vizsgálaton. Ilyenkor a szemfenék vizsgálattal összekötött tonometrizálás a vízus meghatározásával együtt egzakt glaukóma-szűrésnek tekinthető. Ez a gyakorlat értékes * 1978. okt. 13-án a III. Tatabányai Glaukóma-Ankéton elhangzott előadás alapján 121
