Szemészet, 1979 (116. évfolyam, 1-4. szám)
1979 / 1. szám
M. N agy und Lí. Vígváry: Uber den Zusammenhang der fleckigen Hornhautdystrophie mit degenerativem Arthritismus In Analogie zu den bei progressiven Ektasien früher nachgewiesenen, gemeinsam vorkommenden Dystrophien der Kornea und des Knorpelscheibe-Hyalinknorpels, die mit grosser Wahrscheinlichkeit von Mukopolysaccharidursprung sind, wurden 3 Patienten mit fleckiger Dystrophie (Groenouw II) untersucht, ob die auch in dieser Krankheit (die sicher mit Mukopolysaccharidanomalien einhergeht) zu erwartenden Gelenkveränderungen tatsächlich nachweisbar sind. Die durchgeführten Gelenkröntgenaufnahmen haben in allen drei Fällen die supponierten Gelenkveränderungen nachgewiesen. Sämtliche Patienten litten an Arthrosis deformans. Die Verfasser nehmen Stellung für den Charakter einer allgemeinen Krankheit der fleckigen Dystrophie, da die Hauptveränderung bei dieser Krankheit fleckige Mukopolysaccharidablagerung in der Kornea ist, da das Mukopolysaccharidspektrum des Korneastromas und der Hyalinknorpel aus denselben Mukopolysaccharidfraktionen besteht und da die Gelenkveränderung der Patienten eine Gelenkkrankheit fleckigen Charakters ist (Arthrosis deformans), weiterhin da von den Verfassern vorangehend bei einer anderen Gruppe der degenerativen Korneakrankheiten, bei den progressiven Keratektasien, sogar bei einem anderen Mitglied der familiären Stromadystrophien, bei der Gitterdystrophie (Biber-Haab-Dimmer) derselbe Zusammenhang nachgewiesen wurde. KÖNYVISMERTETÉS Yechiel Hecker: Antiviral drugs. Mode of action and Chemotherapy of Viral Infections of Man. Monographs in Virology, vol. 11. Karger Basel — New-York. 1976. A 130 oldalas könyvben 13 fejezet található. Az első fejezet tartalmazza az eddig ismert emberre patogén vírusokat, az általuk okozott betegséget, morfológiai jellemzőiket, továbbá a vírus sejtbehatolásával kapcsolatos biokémiai történéseket, majd ezen enzimatikus lépések kapcsán a potenciális antivirális anyagokat taglalja. A vírussal történt fertőzés biokémiai történéseit tekintve az eddig vizsgált antivirális anyagok részletes tárgyalására a 2 —10. fejezetben kerül sor: a vírus sejtmembránhoz való tapadását gátló anyagok (Heparin, hyaluronsav, chloroquin stb.); enzimgátlók (Rifampicin); vírus messenger RNS-re ható gátlószerek (Interferon); vírus RNS szintézist gátló anyagok (Guanidin, D-Penicillinamin); enzimfolyamatokkal összekapcsolt DNS szintézist gátlók (cytosin arabinosid és származékai); gátlószerek, melyek a DNS szintézis során beépülnek a molekulába (halogenizált dezoxiribonukleozid származék : IDU) vírusok membránjának kialakulását akadályozó szerek (dezoxi-d-glukóz); végül maguk a vírusok által indukált gátlószerek kerülnek ismertetésre. All. fejezet az emberi vírusfertőzések kemoterápiájával foglalkozik. Kilenc pontban foglalja össze azokat a követelményeket, melyeknek meg kellene felelnie a vizsgált anyagoknak, azonban többségük csak részben tesz eleget a felsorolt szempontoknak. Közel két évtized intenzív kutatásainak ellenére, csak négyszer került felhasználásra: methisazon (Marborán) a kanyaró megelőzésére, amantadin hydrochlorid az influenza profilaxisára, IDTJ és Cytarabin a herpeses fertőzések kezelésére. A 12. összefoglaló fejezetben a kutatások jelentőségét hangsúlyozza, amennyiben az in vitro és in vivo kísérleti eredmények lehetővé teszik a mikroorganizmusok anyagcsere folyamatainak részletesebb megismerését, az enzimműködés gátlása a molekuláris biológia terén újabb ismeretek szerzésére nyújt lehetőséget. Végül a 13. fejezet csaknem harmincoldalas irodalmi áttekintést tartalmaz. A tömör és világos megfogalmazású szöveget 40 ábra és 10 táblázat teszi szemléletessé. Dózsa György 40
