Szemészet, 1979 (116. évfolyam, 1-4. szám)
1979 / 1. szám
Szemészet 116. 41—50. 1979. A Szegedi Ifjúsági Rendelőintézet (vezető főorvos: Héger Károly) Gyermekszemészeti Szakrendelésének (csoportvezető főorvos : Dóczy László) közleménye A kancsal gyermekek korai gondozásának eredményei Szegeden DÓCZY LÁSZLÓ, MÁLNÁ8I ZSUZSA, HEGEDŰS KUDOLÍNÉ és KÁDÁR ISTVÁNNÉ A kancsalság megbetegedés népbetegség. Ez a tény parancsolóan sürgeti az ellátásának fejlesztését és a szűrés, kezelés, gondozás feltételeinek megteremtését. Ez kellően képzett szakorvosokkal, középkáderekkel, Orthoptikai Állomások felállításával, megfelelő műszerezettséggel és a gondozási hálózat kialakításával valósulhat meg. Mindezek hiányát érezve tapasztalatunk és a saját elképzelésünk alapján Szegeden, Magyarországon elsőnek, 1964. évtől kancsal-gondozási rendszert építettünk ki, melynek feladatait a következőkben határoztuk meg: 1. A gyermekszemészeti szakrendelés megszervezése. 2. A folyamatos felvilágosítás. 3. A szoros kollaboráció kiépítése a gyermekorvosokkal, védőnőkkel, bölcsődevezetőkkel, óvónőkkel és a pedagógusokkal. 4. A szűrések bevezetése. 5. A kancsalok minél előbbi kezelése. Az 1. és a 4. pontról Dóczy és mtsai [2] tízéves anyagukban számoltak be. Ad 2. A Délmagyarország napilapban több alkalommal cikket írtunk. A bölcsődékben, óvodákban, iskolákban a szűrések alkalmával előadásokat tartottunk. A szülőkkel minden egyes alkalommal részletesen megbeszéltük és megbeszéljük a kancsalság keletkezésének lehetőségeit, következményeit, gyógyításának feltételeit és az elterjedt téves tanácsokat. Minden esetben kérjük lankadatlan közreműködésüket úgy a saját, mind ismerőseik gyermekeinek érdekében. Ad 3. A kancsalság és a vele járó tompalátás felszámolása team jellegű tevékenység. Ebben nélkülözhetetlen, sőt előtérben áll a gyermekorvos, védőnő, és a bölcsőde vezetője, akik az édesanyán kívül először találkoznak a kancsal kisgyermekekkel. Velük a szükséges együttműködésre és a feladatok koordinálására azért van szükség, mert az ő felfogásukon múlik, hogy a gyermek környezete a kancsalságot kozmetikai hibának fogja-e tartani, vagy pedig komoly működési zavarnak, melynek kezeléséhez minél előbb hozzá kell fogni. A szemész már csak a második fórum. Az elmúlt tizenöt év alatt a gyermekorvosokkal, védőnőkkel évente találkoztunk, megbeszéltük a kancsal gyermekekkel kapcsolatos történéseket és tennivalókat. Ad 6. Világszerte vitatott, hogy a kancsal gyermekeket hány éves korban tanácsos kezelésbe venni és szemüveggel ellátni. Világviszonylatban és a hazai irodalomban elismert strabológusok közül az 1950-es években Bangarter [1] a kancsal gyermek 1,5 DH-ját egyáltalán nem javította ki, négyéves korig legfeljebb szobai használatra javasolt szemüveget. HrUby [4] és Molnár K. [7] a szemüveg kiadását a második betöltött évre tette. Karpowitz [5] volt az első, aki a kancsalság megelőzése miatt 7—12 hónapos csecsemők fénytörési hibáját teljes korrekcióval látta el. Az 1960-as években Pajor [10] egy-kótéves korig atropin cseppentést javasolt és csak 2—2,5 éves kortól próbálkozott a szemüveg visel te tésé vei. Sternberg [13] ha szükségét látta, kivételesen 6 hónapos kortól, ha ülni tud a gyermek, javasolta a szemüveg hordásét. Réthy [11] véleménye szerint, ha a kancsal csecsemő hat-nyolc: hónapos korban szemüveghez juthat, akkor a kancsalság visszafejleszthető. Taylor [14] meggyőzően bizonyítja, hogy a kancsalságot kétéves korig rendezni kell, mert a tökéletes kétszemes látás későbbi korban már nem állítható maradéktalanul helyre. Az 1970-es években Kettesy [6] szerint a gyógyítást sokkal korábban kell kezdeni, mint eddig; a kancsalításnak időpontjában. ,,A gyógyításnak jelenleg egyetlen ésszerű eszköze van: a szemüveg”. Molnár L. [9] 898 kezelt kancsalja között több 6—12 hónapos csecsemő is szerepel. Szerinte a csecsemő- és kisgyermekkorban az atropinkúra elvégzése szinte az egyetlen lehetőség. Végül Szegeden 1975-ben a kancsalságellenes konferencián Darabos, Halda, Seres, Szabó és Vörösmarhy határozott állást foglaltak a 41
