Szemészet, 1978 (115. évfolyam, 1-4. szám)
1978 / 1. szám
Eszerint a tonometer súlyának 1,0 g-mal való növekedése normális rigiditás esetén a tonometriás nyomás 1,0 Hgmm-rel való emelkedését vonja maga után. Az ismertetett módszerrel meghatároztuk 50 különböző korú (32—81 éves), szembetegségben nem szenvedő egyén 100 szemén a Quintana-féle rigiditási mutatót. A vizsgált személyek közül 36 volt nő és 14 férfi. A szemnyomás értékek a normális határok között voltak. A Goldmann-féle applanációs tonométerrel mért szemnyomás, az elasztotonometriás görbe alapján grafikus úton meghatározott P0-értékek és a Friedenwald-féle differenciál-tonometria adataiból nomogramon kiszámított P0-értékek átlagát és azok szórását az 1. táblázatban tüntettük fel. A Schiötz-tonométer 7,5 g-os súlyával mért szemnyomás átlaga 16,26 +0,32 Hgmm, a négyzetes eltérés 3,21 Hgmm volt. A rigiditási mutatót átlag 0,91 +0,018-nak találtuk. Eszerint az átlagos elasztotonometriás egyenes az abszcisszával 42°30’-es szöget zár be (tg 42°30’ = 0,91). 7. táblázat Középérték a Variációs koefficiens Goldmann-tonometria ................... 15,21 +0,35 Hgmm 3,51 Hgmm 23,07% Elasztotonometria alapján meghatározott P0....................................... 12,67 +0,25 Hgmm 2,56 Hgmm 20,2% Friedenwald-féle differenciál-tonometria szerint kiszámított P0 . . . 16,67 +0,32 Hgmm 3,23 Hgmm 19,37% Kalfa hasonló eredményre jutott, amikor a rostos szemburok rigiditását tanulmányozta elasztotonometria segítségével. A legkisebb négyzetek módszerével két képletet dolgozott ki, melyek segítségével meghatározható a tonometriás nyomás emelkedése a tonométer súlyának 1,0 g-mal való növekedésére („A”, „B”). A=+0,O8(Plo-P5) + 0,0343(Plo-P7,5) + 0,1029(P15-Plo) B_ 9F4+F3 — SE, — 7Ft 87,1 Fi, V2, V3 és F4 az 5,0 g, 7,5 g, 10,0 g és 15,0 g súlyú Maklakov-tonométerrel mért szemnyomás értéke [6]. Ismertetett esetünkben: К = 1,09 B= 1,09 A két különböző módszerrel kapott értékek jól egybeesnek. A rigiditási mutató meghatározásának Quintana-féle módszerét a számítások elkerülése céljából módosítottuk. Az elasztotonometriás görbe ábrázolására szolgáló eredeti sémán a koordinátarendszer két tengelyének beosztása nem proporcionális, a súlyegységek léptéke a tonometriás nyomás egysége léptékének 2/5 részét képezi. Ettől eltérően milliméter beosztású papírt alkalmaztunk, amelyen a koordinátarendszer mindkét tengelyén azonos léptékkel tüntettük fel az osztásokat. Erre visszük fel az adott elasztotonometriás görbét. A görbét szükség esetén kiegyenesítjük, az ordinátáig meghosszabbítjuk és szögmérővel meghatározzuk az elasztotonometriás egyenes és az abszcissza tengelye által bezárt szöget. Ezután függvénytáblázatból leolvassuk a lemért szög tangensét. Normális rigiditás esetén ez a szög = 45°, és tangens 45°= 1,0, 27
