Szemészet, 1978 (115. évfolyam, 1-4. szám)

1978 / 1. szám

E = az elasztotonometriás görbe emelkedése,

К = rigiditási koefficiens.

Kalfa és Sevalov munkáiból kiindulva Quintana [9] 1965-ben új módszert dolgozott ki a rigiditás és a tényleges szemnyomás kiszámítására elasztotonometria segítségével.

Quintana abból indult ki, hogy az elasztotonometriás görbe a tonometriás nyomás és a tonométer súlya közötti funkcionális kapcsolatot fejezei ki és a corneoscleralis rigiditás grafikus ábrázolásának tekinthető. E kapcsolat matematikai kifejezése céljából az elasztotonometriás görbére, illetve helyesebben egyenesre alkalmazta az egyenes geometriai egyenletét:

у = ax + b

Az elasztotonometriás görbe esetében (2. ábra):

y = Pt (tonometriás nyomás) X = W (a tonométer súlya) így: Pt=A.W + b

Feltételezve, hogy nincs tonométer a szemen, így W = 0, akkor Pt = b. Ebben az esetben:

Behelyettesítve:

Pt = P0 és b = P0 Pt=A.W+P0

A=Pt—^L

W

„A” nem más, mint az elasztotonometriás görbe és az abszcissza által bezárt szög tangense. Az „A” matematikailag fejezi ki a rigiditást (rigiditási mutató). Ezzel a módszerrel meg lehet határozni a tényleges szemnyomást és a szemgolyó „fali” rigiditását. Quintana véleménye szerint a súly/nyomás reláció kevesebb hibalehetőséget tartalmaz, mint a Friedenwald-féle térfogat/nyo25