Szemészet, 1977 (114. évfolyam, 1-4. szám)
1977-05-01 / 2. szám
keringés meglassulásához, a retinában szöveti anoxiához, stázishoz vezethet Az erek arteriosclerosisa a keringő vér mennyiségének csökkenését idézi elő, melyet a különböző szívritmus zavarok fokozhatnak, vérnyomásesés következik be, melyet a retina tartós ischaemiája követhet. Hvpertoniás egyéneknél az éjszakai órákban bekövetkező vérnyomás csökkenés — mely különösen szív arrythmiák esetében gyakori — keringési zavart okozhat, ezért alakul ki az occlusio sokszor az éjszakai órákban (Hayreh 1976). Egyéb, nem sclerotikus jellegű szívbántalmak esetében is az arrhythmia csökkenti a retina jó vérellátásának lehetőségét. Betegeink szubjektív cardiális panaszainak és vizsgálati eredményeik összegezésével a szemfenéki vénás occlusio és a cardiovasculáris rendszer — ezen belül hangsúlyozottan a coronaria erek állapotának — összefüggéséhez kívántunk adatokat nyújtani. Tapasztalatainkat összegezve: az EKG kóros elváltozásait gyakran, az esetek 74%-ában találtuk (1. ábra). A szemfenéki vénás occlusiónak a szívinfarctussal való előfordulása anyagunkban 10% alatt van, szemben mások magasabb százalékos adataival. Kiegészítésül megemlíteném, hogy kontroll felmérést végeztünk 100 katarakta műtét céljából felvett és megoperált betegen, a nem és életkor szerinti megoszlása megegyezett a thrombosisos betegekével ; myocardiális infarctus a 100 beteg között csak egyetlen esetben fordult elő. Úgy gondoljuk, további érdeklődésre tarthatnak számot azok a fiatalabb korú, 50 év alatti betegek, akiknél a cardiális állapot kóros volt, valamint azok, ahol a szemfenéki thrombosis idősebb korban, kimutathatóan nem kóros általános keringési viszonyok és cardiovasculáris rendszer mellett jött létre. Nagyobb beteganyagnak szélesebb körű vizsgálata, hosszabb időn át történő megfigyelése szükséges ahhoz, hogy a szemfenéki vénás occlusio helyét a vascularis betegségek csoportjában meghatározhassuk. Az ilyen vizsgálatok nemcsak a patogenezis tisztázása szempontjából érdekesek, hanem annak eldöntéséhez is adatokat nyújtanának, hogy következményes arteriosclerotikus folyamatot lássunk-e a szemfenéki occlusiós folyamatokban, vagy pedig tulajdoníthatunk-e prognosztikai jelentőséget e megbetegedésnek az egész szervezet szempontjából. Összefoglalás Törzs, ág és praethrombosisban szenvedő betegek szubjektív szívpanaszait, a cardiális állapotot, az elektrokardiográfiás vizsgálatok eredményét és a vérnyomás értékét kísértük figyelemmel abból a célból, hogy a szemfenéki vénás occlusio és a cardiovasculáris rendszer közötti kapcsolatot megközelítsük. 100 beteget vizsgáltunk, az EKG kóros elváltozását 74%-ban találtuk, myocardiális infarctus 6 betegnél fordult elő, a betegek több mint fele hypertoniás volt. IRODALOM: Blackburn, H., Keys, A., Simons, E., Rautaharju, P., Punsar, S.: Circulation 21, 1160 (1960). — Cernea, P., Bálán, M.: Viata Medicala, vol. A'. No. 23, 1617 (1963). — Cernea, P., Bálán, R., Bálán, M., Marculescu, A.: Bull. et Mém. Soc. Opht., Franc. 343 (1970). — Ellis, C. J.: Brit. Med. J. 1093 (1964/11.). — Hayreh, S. S.: Ophthalmologica 172, 1 (1976). — Niedermeyer, S.: Kiin. Mbl. für Augenheilk 143, 883 (1963). — Niedermeyer, S., Sack, H.: Kiin. Mbl. Augenheilk 145, 507 (1964). — Oberwittier, W., Dieckhues, B.: Medizinische Klinik 64, N. 8., 338 (1969). — Опо, У.: Acta Soc. Ophthal, jap. 69, 221 (1965). — Patwardhan, J. R., Cadgil, R. К., Pandit, Y. К. C., Velankar, A.: Ref. Zbl. 106, 2262 (1972). —Petrányi, Gy.: Belgyógyászati diagnosztika, 153—155. Medicina, Budapest (1971). —Raitta, Ch.: Acta Ophth. 83. Supplement, 92, Helsinki (1965). —Rubinstein, K., Jones, E. B.: Brit. J. Ophth. 60, 148 (1976). — Seitz, R.: Wien. Med. Wschr. 113, 180 (1963). — Weinstein, P.: Magyar Szemorvostársaság Nagygyűlése, 1968. Hozzászólás. Szemészet 107, 310 (1970). —Zimmerman, L. E.: Arch. Ophth. 73, 822 (1965). 87