Szemészet, 1977 (114. évfolyam, 1-4. szám)
1977-05-01 / 2. szám
Szemészet 114. 76—79. 1977. Filatov Intézet, Ogyessza A retina funkcióinak tanulmányozása röntgensugarakkal Prof. G. V. PANFILOVA és M. V. GUZARSKAJA Ahhoz, hogy borús törőközegeknél az optikai célból végzett sebészi beavatkozás várható eredményéről képet alkothassunk, ismernünk kell a látószerv fényfelfogó képességét. Ez a szokványos vizsgáló módszerekkel nem mindig érhető el. A törőközegek borússága társulhat a retina, látóideg körfolyamataihoz, így pl. glaukomához, látóideg sorvadáshoz, retina leváláshoz degeneratio pigmentosa retinaehez. Néha nehéz probléma a szemsebész számára, hogyan határozza meg a retina és nervus opticus funkcióképességét a borús törőközegek mögött és, hogy vajon a tervezett beavatkozás fog-e legalább valamelyes látásjavulást eredményezni ? A szokványos vizsgáló módszerek alkalmazásával nem mindig győződhetünk meg a retina és látóideg funkcióról, különösen totális ankyloblepharon, Symblepharon, durva totális leukoma, komplikált katarakta esetén, mert a fénysugarak nem hatolnak át ezeken az intenzív homályokon. Több szerző kimutatta, hogy a törőközegek intenzív borússágánál a fény lokalizáció és látótér vizsgálat alapján nyert prognózis nem mindig megbízható (Elschnig, 1922 ; Filatov, 1936 ; Krasnov, 1946 ; Pryzhbilskaja, 1952 ; 1955 ; 1962). A sötét adaptáció vizsgálata segítséget nyújthat a látás megítélésében, de a leukoma vaskossága nagymértékben befolyásolja a retinára jutó fénymennyiséget, valamint a fényérzés küszöbértékét. Ezért a törőközegek intenzív borússágánál a sötét adaptáció vizsgálata nem mérvadó. Az utóbbi időben a látásfunkció komplex vizsgálata egyre népszerűbb. Ehhez komplikált berendezésre van szükség, meglehetősen időigényes és nem ad egyenes felvilágosítást a szem alaklátásáról. Az utóbbi években, az optikai műtétek indikációjának kiterjesztése régebben reménytelennek ítélt esetekre, valamint a keratoplasztika és alloplasztika új módszereinek kidolgozása szükségessé tette ennek a problémának a vizsgálatát. Kevés irodalmi adat foglalkozik a látásfunkció rtg-sugaras vizsgálatával a törőközegek borússágánál (Newell, Borleu, 1941 ; Khurodze, 1955; Gramberg— Danielsen, 1969 ; Pryzhbilskaja, Panfilova, 1961 ; Panfilova, 1965 ; 1966 ; 1972 ; Guzarskaja, 1971 ; 1972 stb.). A rtg-sugárzás fény effektusát 1896-ban Brandes és Dorn fedezték fel. A jelenséget azonban hosszú ideig nem használták fel a gyakorlatban, ami talán azzal magyarázható, hogy azon betegek állapotát, akiknek ankyloblepharonjuk, svmblepharonjuk, durva totális leukomájuk volt, „reménytelennek”, „inoperábilisnek” vélték és komplikált katarakta esetén sem volt szükség további vizsgálatokra. A rtg-sugárzás fényeffektusát azért használhatjuk a retina és nervus opticus funkciójának vizsgálatára, mert a sugarak keresztül hatolnak a borús törőközegeken és a sötét-adaptált szemben fényérzékelést váltanak ki. Ha nehéz atomsúlyú anyagból, mely a rtg-sugarakat elnyeli, vizsgáló jelet készítünk és ezt a rtg-sugarak útjába helyezzük, a vizsgált sötét sziluettként látja, fényes háttér előtt. így megállapíthatjuk a borús törőközegű betegről, akiről ez szokványos vizsgáló módszerekkel nem volt kideríthető, hogy van-e alaklátása vagy nincsen ? 76
