Szemészet, 1977 (114. évfolyam, 1-4. szám)
1977-05-01 / 2. szám
Ha a vizsgáló jel, a rtg-sugarak középső kötege és a vizsgált szem tengelye egy egyenesbe esik, a retinán a teszt objektum jól elkülöníthető képe keletkezik. Ha egymáshoz képest elmozdulnak, a beteg a vizsgáló jelnek csak egy részét látja, vagy egyáltalán nem látja azt. A vizsgálati körülmények javítása céljából a rtg-készülékhez berendezést készítettünk, mely lehetővé teszi a vizsgált szem lokális besugárzását (Guzarskaja, 1Я70, szabadalom szám: 279 990). A berendezésnek cső vége van, mely az orbita bemenet területének megfelelő rtg-sugárnyalábot enged át. A csővégen vájat van, melybe a vizsgáló jeleket tartalmazó lemez illeszkedik. Ez merőleges a csővégre. A centrálás pontosabbá tételére a rtg-cső fűtésének fényreflexét használjuk. Erre szükség van a törőközegek borússága, a szemgolyó diszlokációja, és különösen nagy kancsalsági szög esetén. A rtg-készülék alumínium szűrőjének a közepébe nyílást vágtunk, melyet vörös szűrő fed. A rtg-tubus katódjának fűtésétől a fény ezen a nyíláson keresztül a beteg vizsgált szemére vetül, piros pont alakjában. A pont helyzetének állításával a centrális rtg-sugár köteget a cornea feltételezett középpontjára vetítjük. Ezután a rtg-sugárnyalábot másik alumínium szűrővel fedjük. A vizsgált szemet érő rtg-besugárzás dózisát csökkentendő, a vizsgáló jelet az ólomlemez megfelelő nyílásába helyezzük, mint a szemüveg lencsét a keretbe. Mivel a szem a vizsgáló jelet kissé nagyítva és fordítva látja, vizsgáló jelként a legegyszerűbb, részletek nélküli alakzatokat alkalmaztuk: -f , —, 0 stb. A rtg-készülék bekapcsolása után a beteg a megfelelő vizsgáló jel fényes képét látja, sötét háttér előtt. Ez utóbbit az ólomlemez adja, mely a szemet a sugárzástól védi és csökkenti a szembe jutó sugárdózist. A módszerrel nemcsak felnőttek, de gyermekek látásfunkcióját is vizsgáltuk. A gyermekeknek szerzett kataraktájuk volt. A vizsgálat csak akkor vihető keresztül, ha az egyik szem hályogos, a másik pedig jól látó. A vizsgálat technikai körülményei a következők voltak: 55 kV, 4 mA, 1 mm-es alumínium szűrő, az anód és vizsgált szem közötti távolság: 45 cm, expozíciós idő: 1—2 mp, a sugárdózis nem haladta meg az 0,1 r-et. A vizsgálatot 5200 felnőtt és gyermek esetében alkalmaztuk. A diagnózis ankyloblepharon, Symblepharon, komplikált leukoma és katarakta voltak. A módszer megbízhatóságáról 895 betegnél győződhettünk meg, akiknél optikai műtét tette a törőközegeket többé-kevésbé átlátszóvá. Az esetek analízise az alábbi következtetéseket eredményezte: Ha műtét előtt a látás rtg-vizsgálatával ki lehetett alaklátást mutatni, negatív látótér, fényérzés és sötét adaptációs vizsgálat ellenére, műtét után a látóélesség javult. Ha műtét előtt a látás rtg-vizsgálata nem mutatott ki alaklátást, ez azt jelentette, hogy a retina vagy látóideg is súlyosan károsodott. Ilyenkor a műtét után nem javult a látóélesség. A 895 beteg 1,8%-ánál, azonban, bár rtgvizsgálattal alak látást nem lehetett kimutatni, mégis a műtéti beavatkozással kismértékű látásjavulást lehetett elérni. Tapasztalataink szerint rtg-sugarakkal nem lehetett alaklátást kimutatni előrehaladott degeneratio pigmentosa retinaenél, atrophia nervi opticinél, a látóhártya totális leválásánál, essentialis hemeralopiánál és a törőközegek tömött borússága által okozott „obscuratios” amblyopiánál. Összefoglalva elmondhatjuk azt, hogy a rtg-sugaras alaklátás kimutatása megfelelő módszer a törőközegek borússága esetén a látás vizsgálatára. A vizsgálat gyermekeknél és felnőtteknél egyaránt elvégezhető. Segítségével pl. a retina leválása valószínűsíthető. Alkalmazása kiterjeszti az optikai műtéti beavatkozások indikációs területét olyan esetekre is, ahol a szokványos módszerekkel vizsgálva a látást, ez nem látszott indokoltnak. 77
