Szemészet, 1977 (114. évfolyam, 1-4. szám)
1977-05-01 / 2. szám
Duncan, Bushell [2]). A klinikai gyakorlatban a senilis katarakta típusai és stádiumai jól megállapíthatók, amelyek nem csupán morfológiai különbségeket, hanem egyben ion-koncentráció eltéréseket is jelentenek. Megfigyelhető a kálium-koncentráció csökkenésének, a nátrium- és kalcium-koncentráció emelkedésének folyamata. Az ion-koncentrációban mutatkozó különbségek, fehérjeváltozásokkal együtt, egyben a kataraktaképződés két különböző mechanizmusának lehetőségét is felvetik (Maraini, Mangili [11]). A kálium-koncentráció csökkenésének és a nátriumtartalom emelkedésének megszakítottsága (Rácz, Kellermayer [16]) arra a gondolatra indít, hogy a katarakta progressziója nem egyenletes. A klinikai gyakorlatban egyébként nem egyszer látjuk a katarakta előrehaladásának váratlan megállását, majd újraindulását, ami úgyszintén nem-folyamatos progresszióra utal. Bár a kalcium jelenléte hozzátartozik a szemlencse normális anyagcseréjéhez, csak kis mennyiségben van benne jelen. Koncentrációjának emelkedése degeneratív elváltozásokat jelez, mint öregedés, sclerosis, kataraktaképződés (Kuck [8]). Ilyenkor foszfát, oxalát, karbonát formájában — néha mint depozitum — vagy makromolekulákhoz kötötten fordul elő. Duncan és Bushell [2] azt figyelték meg, hogy minden olyan kataraktás lencsében, amelyikben a nátriumtartalom 80 mequiv/kg víz szintnél magasabb, a kalcium-koncentráció is erősen emelkedett (20—45 mequiv/kg víz). A tiszta lencse kalciumtartalmát átlagosan 1,8 mequiv/kg-nak találták. Vizsgálatainkból láttuk, hogy a katarakta progressziójával együtt a lencsék kalcium-koncentrációja is emelkedett. Az sem meglepő — bár hypermatur katarakta nem szerepelt anyagunkban —, hogy a teljesen elszürkült lencsék kalciumtartalma eléggé magas, az azonban elgondolkoztató, hogy ebben a csoportban egyik-másik lencse viszonylag kevés kalciumot tartalmaz, míg más lencsék ennek ötszörösét. Hogy a kataraktaképződésben a kalcium akkumuláció következmény-e vagy elsődleges^ jelenség, az ez idő szerint még nem tekinthető egyértelműen eldöntöttnek. Általában azt tartják, hogy a kalcium mennyiségének megszaporodása inkább kísérő jelenség, mintsem kauzatív tényező. Mindazonáltal Spector és Rotschild [20] kísérletesen kimutatták, hogy 4 mequiv/kg víz-nél magasabb kalcium-koncentráció fehérjeszerkezet-változást indukálhat. Lehetséges, hogy a megnövekedett mennyiségű kalcium a már megindult kataraktás folyamatot tovább rontja. Az a mechanizmus, amely a tiszta és kataraktás lencsék speciális ionösszetételét fenntartja, ez ideig sajnos még ismeretlen. A makromolekulák integritása fontos tényező kell legyen ebben, amire azért is gondolunk, mert manapság egyre inkább feltételezik, hogy a különböző fehérjék szabad ionos csoportjaikkal részt vesznek a biológiai anyagok ion-gradienseinek fenntartásában (Ling [9] ; Ernst [3, 4] ; Hazlewood [5]). Lehetséges, hogy a kataraktás lencse nátrium-, kálium- és kalcium-koncentrációjában bekövetkező változások fehérjék denaturálódásának kísérői. Köszönetnyilvánítás Köszönöm Dr. Kellermayer Miklós kandidátusnak (POTE Központi Klinikai Kémiai Laboratórium) eszmei és gyakorlati segítségét és úgyszintén köszönöm Molnár Magdolna asszisztensnőnek értékes, pontos munkáját. Összefoglalás Szerző tiszta és különböző típusú katarakta senilises szemlencsék súlyértékeit, valamint kálium-, nátrium- és kalciumtartalmukat vizsgálta. 74
