Szemészet, 1977 (114. évfolyam, 1-4. szám)

1977-05-01 / 2. szám

Megbeszélés

Maraini és Mangili [11] adataival lényegében egyezően azt látjuk, hogy a kataraktás lencse nedves és száraz súlya a katarakta progressziója folyamán csökken.

A lencse víztartalma a katarakta progressziójának kezdetén esik, később a teljesen elszürkült stádiumra emelkedik és már több mint 10%-kai meghaladja a tiszta lencse víztartalmát. Jogosnak látszik az az általánosan elfogadott feltételezés, hogy a teljesen elszürkült lencse megnövekedett vízmennyisége a csarnokvízből származik. Ehhez hozzátesszük, hogy véleményünk szerint az eredeti vízmennyiség sem abban a formában tartozik a lencse szerkezetéhez, mint tiszta lencse esetében, hiszen a kataraktás lencse struktúrájában számottevő destrukció alakul ki. A tiszta és kataraktás lencsék kötött- és szabad víztartalmának meghatározása egyébként folyamatban levő vizsgálataink anyagát képezi.

Maraini és Mangili [11] lencse vízre vonatkozó adatai annyiban egyeznek a mienkkel, hogy a teljes elszürkülés stádiumában levő lencsék víztartalmát ők is kb. 10%-kai magasabbnak találták a tiszta lencséénél; viszont míg ők a maghályog víztartalmát a tiszta lencséével azonosnak, a kérgi hályogét pedig annál kb. 5%-kal alacsonyabbnak találták, mi nem észleltünk számottevő különbséget e két csoport víztartalmában. A duzzadó lencse nedves és száraz súlya eseteinkben magasabb, a víztartalom pontosan egyezik. A magas lencsesúly nagy tömeget is jelent, és ez a csarnokzugot keskenyítő térfoglalás másodlagos glaukoma provokációjára igen alkalmas.

Ehhez — mint mérsékeltebb változatot — vegyük Nakabayashi és mtsainak [13] azt a megfigyelését, hogy 220 mg lencsesúly felett gyakori a glaukoma (45 esetükből 18-nál), míg 220 mg lencsesúly alatt egyetlenegyszer sem fordult elő (43 eset) tenzióemelkedés. Az elmondottak alapján várható lett volna, hogy a duzzadó lencséjű, magas lencsesúlyú (236—328 mg) szemekben tenzióemelkedést észleljünk, azonban — érdekes módon — még 22 Hgmm-t elérő intraocularis nyomást sem mértünk. Maraini és Mangili ebben a katarakta típusban 254 mg átlagértéket találtak, szemnyomásértékről azonban nem esik említés.

Goldmann és Favre [6] észlelték először, hogy a praesenilis kataraktás lencsék lényegesen vékonyabbak, mint ugyanazon betegek tiszta lencséi. A különbség kb. 23%-os volt. Ehhez hasonlóan mi azt találtuk, hogy a praesenilis cataractás lencsék teljes súlya 26%-kal, száraz súlyuk 21%-kal kisebb a hasonló korcsoportba tartozó egyének tiszta lencséinél. Ilyen, 130—150 mg nedves súlyú lencséket 50 év felett csak a teljesen elszürkült lencsék között találtunk, ott sem gyakran (24-ből 5-öt), ami a száraz súlyt illeti, az a III. és IV. csoport közé sorolható. Harmadsorban azt is említésre méltónak tartjuk, hogy a 10 praesenilis katarakta közül 8 kérgi hályog volt.

Goldmann és Favre [6] véleménye szerint a lencse tömegének vékonysága helyi okokra vezethető vissza. Linnér [10] adataira hivatkozva, aki szürkehályognál csökkent csarnokvíz perc volument talált, kézenfekvőnek tartják, hogy a lencsét tápláló folyadék mennyiségének csökkenése gátolja a lencse fejlődését. Hogy a katarakta progresszió és a csökkent csarnokvíz perc volumen között összefüggés van, amellett Goldmann és Favre szerint az a tény szól, hogy minden olyan glaukoma-ellenes műtét, amely után hosszú ideig tartó szekrécióstop következik be, katarakta kifejlődését segíti elő.

Korábbi adatokkal egybevágóan, a katarakta progressziója során a káliumtartalom csökkenését és a nátriumtartalom emelkedését figyeltük meg (van Heyningen [7] ; Maraini, Mangili [II] ; Maraini, Torcoli [12] ; Stankiewicz [21] ;

73