Szemészet, 1977 (114. évfolyam, 1-4. szám)
1977-02-01 / 1. szám
Szemészet 114. 45—48. 1377. A Debreceni Orvostudományi Egyetem Szemklinikájának (igazgató: Alberth Béla egyetemi tanár) közleménye Vadászfegyver okozta szemsérülések SCHNITZLER ÁGOTA és ALBERTH BÉLA Már Wagemann [7] 1913-ban tanulmányt írt a vadászfegyver okozta szemsériilések következményeiről. Az apróvad vadászat ma is sokak szórakozása, s így különösen a vadászidényben ismételten találkozunk többé-kevésbé súlyos sörétsérü léssel. A projektil okozta elváltozások a legkülönfélébbek lehetnek, mert keletkezésük számtalan tényező függvénye. így a lövedék nagysága, átütőereje, iránya, a sörét száma, a töltet erőssége, a fegyvercső furata, kalibere, s nem utolsósorban a leadott lövés távolsága. Amennyiben a lövést messzebbről adták le, a sörét megakadhat a szemhéjakban a kötőhártyában vagy a sclerán anélkül, hogy a bulbusban komolyabb elváltozást hozna létre. Ezek a körülmények egyben meghatározzák a sérülések súlyosságát is. Külön kell szólnunk az ún. gurulatot kapott sörétek okozta elváltozásokról. Francois és mtsai, Kutschera és Kosmath [ 1, 2], valamint a mi megfigyeléseink szerint, ezek az eltévedt projektilek okozzák a sérülések több mint felét. A sörétfelhő széli részein haladó sörétek egy-egy gallyba vagy más tárgyba ütközve irányt változtatnak, s a lövés irányától eltérően távolabb hoznak létre különféle sérüléseket. Érthető az is, hogy ezen sérülés-fajtát rendszerint nem a vadászokon látjuk, hanem a hajtókon, kísérőkön, vagy a vadász cserkésző társain, akik rendszerint nem tartják be a vadászat szabályait. A gurulatos sörétek rendszerint már kisebb sebességűek, vesztenek erejükből, ezért a bulbus és környékének sérülései enyhébbek, contusiót, abrasio corneaet figyelhetünk meg, de előfordulhat perforatio bulbi is. Az ilyen projektilek könnyen felismerhetők — ha sikerült azokat eltávolítani — ugyanis ütközés alkalmával elvesztik gömbölyű alakjukat. E ténynek törvényszéki orvostani jelentősége van. Ha a sikeresen eltávolított projektil deformált, a balesetet véletlennek is nyilváníthatják, míg ellenkező esetben gondatlanságból elkövetett súlyos testi sértés bűntettéről lehet szó. A szövetekbe behatolt sörétek a lövés adta forróság miatt legtöbbször csíramentesek. Ezt már 1895-ben Tornatola [6] és 1896-ban Ovio [4] is kimutatták, akik staphylococcussal fertőzött sőréteket lőttek kísérleti állatok szemébe. A keletkezett szövetkárosodáson kívül fertőzést nem észleltek. Már régen megfigyelték, hogy a nem oxidálódott ólomdarabok, szilánkok, sörétek évtizedekig a szövetekben maradhatnak anélkül, hogy károsodást hoznának létre. Francois és mtsai, Leber és Pau [ 1, 3, 5] kísérletei alátámasztják ezen megfigyelést. Szerintük az ólomsörét csupán mechanikai hatást fejt ki, kémiai károsodás nem keletkezik. A sörétszemek akkor okozhatnak fertőzést, ha nem közvetlenül kerülnek a szembe, hanem előbb gurulatot szenvednek. A faágról vagy fagyott földről, kőről vagy éppen a fácán csőréről vagy sarkantyújáról lepattanó sörétek, apró idegentesteket, baktériumokat sodorhatnak a sérülés helyére. A lövési sérülések prognózisa rossz. Francois és mtsai [1] szerint perforáció esetében a szem funkcióinak elvesztése 100%-os, visszapattanó lövedékek esetében 93%-os, mert számolni kell a késői szövődményekkel, az ablatióval és a sympathias ophtha! miával. 45
