Szemészet, 1977 (114. évfolyam, 1-4. szám)

1977-02-01 / 1. szám

ziója a 20 Hgmm-t, pedig az operáció óta nem kap szemcseppet. Az is igaz viszont, hogy az 1 évvel ezelőtt operált 39 glaukomás szem közül 1-, a 2 esztendeje műtött 38 közül 4-, a 3 éve megoperált 19 közül 3- és a 4 éve műtött 36 glaukomás szemből 7-nek csak pilocarpin mellett nem több 20 Hgmm-nél a tenziója.

A 6. táblázat összesítése alapján végeredményben tehát 40 szem feszülése 6—10 Hgmm (6 Hgmm a látóhártyaleválás és expulzív vérzés miatt megvakult 2 szem tenziója); 85 szemé 11—16 Hgmm (közülük 1 pilocarpinnal); 39 szemé 17—20 Hgmm (11 pilocarpinnal) és 7 szemé 21—23 Hgmm (5 pilocarpinnal). Bizonyos, hogy az idő múlásával az operáció nyomán kialakult filtrációs párna fokozatosan elhegesedhet és ilyenkor a kórossá vált vagy ahhoz közeledő szemfeszülés miatt szükség lehet ismét valamelyik miotikum használatára. A megoperált 171 glaukomás szemből az ellenőrző vizsgálatok során 17 szemnek feszülésemelkedése miatt újra pilocarpint kellett használni. Az is kétségtelen azonban, hogy az ilyen operált szem tenziója pilocarpinnal a normális határokon belül tartható; ezt a műtét előtt nem lehetett elérni.

Minthogy pedig a nyomásemelkedés a fő oka a látótérkiesésnek — a glaukomás szem tenziójának normalizálása után évekig stagnálhat a már korábban beszűkült látótér állapota is. Példaként ismertetem 2 betegünk kortörténetét.

G. J. 73 éves nyugdíjas tanítónő 5x napjában becseppentett 2%-os pilocarpin ellenére is a jobb szemének 28, a bal szemének 24 Hgmm-es tenziója miatt, évek óta állandó fejfájásban szenved. A jobb látótér kiesése megközelíti a centrumot és a bal is megviselt (1. ábra). Ezért a jó látóélesség és incipiens cataracta ellenére is elvégeztem az iridencleisissel kombinált lencsekivonást 1973. március 1-én. Azóta pilocarpint nem használ, mert a jobb szemén 18,

7