Szemészet, 1977 (114. évfolyam, 1-4. szám)
1977-05-01 / 2. szám
Wessin g angiographiás vizsgálattal chorioretinitisek két típusát különböztette meg, valamint említi még a kevert típust, amely macula degenerációhoz társul. Az első típus jellemzője: a chorioretinitises gócok már a korai artériás fázisban fluoreszkálnak, s az idő múlásával nagyságuk nő. A második típus esetében, a gócok fluoreszcenciája méretben és intenzitásban állandó marad. Wessing a choriocapilláris réteg, később a pigmentepithel, egyes esetekben a Bruch membrán károsodásával magyarázza a két típus kialakulását. Shikano és Shimizu szerint még nem tisztázott, hogy a fluoreszkáló foltok az elsődleges laesiók helyei-e, vagy másodlagosak, melyeket az exudatumok subretinális kumulációja hoz létre. Maumenee ugyancsak két betegség típusról számolt be. Szerinte az első angiographiás formát a neuroepithel, a másodikat a pigmentréteg károsodás okozza. A retinában levő elváltozások elsődleges helyét tekintve megoszlanak a vélemények. A gyógyulási hajlam viszont az I. típus esetében a jobb (Tillmann, Hilsdorf), ehhen az ismertetett szerzők egyetértenek. Két betegünk angiographiás képein gyulladásos jeleket figyeltünk meg. A betegség kezdetén az érhálózat ép, tehát nem az érlaesiók retinális következményeit láttuk. Az első beteg angiographiás vizsgálatakor kitűnt, hogy az elváltozás nagysága és a foltok intenzitása változatlan, tehát a chorioretinitis a II. típushoz tartozik (la ábra). A második betegünk esetében kevert képet láttunk. A papilla és macula között levő gócok (2b ábra) az I. típushoz, a macula elváltozás a II. típus képéhez hasonlított. Ugyanakkor feltűnt a macula területében levő károsodás különleges formája, melyet a hasonlóság, s a régebbi irodalmi adatok (Danco, Maklakow) alapján ,,Spritzfigur”-nak neveztünk, holott eredete és keletkezése biztosan más mint retinitis albuminuricában. Ebben a betegségben a ,,Spritzfigurt”-alkotó hyalin és lipoid elváltozások a retina külső magvas, illetve a külső rostos rétegében helyezkednek el. Maumenee megállapításához csatlakozunk, s úgy gondoljuk, hogy a gyulladásos exudatumok a neuroepithel rétegben helyezkedtek el. Ugyanis a rostrétegben szövettani felépítés miatt az oedema vagy exsudatió elrendeződése csillag alakú lehet. Valószínű, hogy károsodott, ha átmenetileg is a pigmentepithel (második beteg) és a Bruch membrán, hiszen a papilla és macula között levő fluoreszkáló apró foltok (2b ábra) a choriocapilláris réteg felől töltődtek. Az általunk ismertetett esetekben a szemfenéki károsodást az anamnézisből valószínűsíthető vírusos infekció előzte meg, bár ezt laboratóriumi leletekkel megerősítenünk nem sikerült. Valószínű, hogy a szerológiai vizsgálatokat olyan időpontban végeztük, amikor a szérumban az antitestek már nem voltak kimutathatók. Ezek a megbetegedések felhívják a gyógyító orvos figyelmét arra, hogy az esetleg fellépő szemfenéki károsodásra is gondolnia kell. Összefoglalás A szerzők két esetben észlelt influenza után jelentkező szemfenéki károsodásról számolnak be. Fluoreszcein angiographiás vizsgálat segítségével feltételezték, hogy az elváltozás a neuroepithel, pigmentepithel és a Bruch membránban volt, ahol valószínűleg reverzibilis gyulladást hozott létre. s"Ey*U.V/v 99
