Szemészet, 1976 (113. évfolyam, 1-4. szám)
1976-02-01 / 1. szám
ugyancsak xanthopsiát, chloramphenicol után neuritis retrobulbarist írtak le. Phenacetin is okozhat látászavart, diuretikumok pedig szemtenzió csökkenést és nem eléggé tisztázott módon transitorikus myopiát. Az élvezeti cikkek — mint alkohol — hatása közismert kettó's képek, accommodatiós és pupillomotoros zavarok felléptében. Még az olyan eddig gyanúba nem vett gyógyszerek mint a coffein is, a vádlottak padjára kerülnek, mert bár a kontraszt és alaklátást jól befolyásolja, de egyes szerzők szerint az adaptatio és motilitas romlik. A nikotin hatása hosszú távon ismert. Újabb vizsgálódás tárgyát képezi, mennyire hat az optikai készségre az a tény, hogy egy zárt gépkocsiban Srch szerint 10 cigaretta elszívása után 60 perc múlva a légtérben megnövekedett СО tartalom miatt az utasok vérében a COHgbn mennyiség egyiknél 5%-ról 10%-ra, másiknál 2%-ról 5%-ra emelkedett. — A halogének, bróm, jód kezelés után a pupilla dinamikája megváltozik, visus-csökkenés, látótérkiesés jelentkezhet. — A hormonok területén az insulin játsza a főszerepet. Diabetesnél transitorikus myopia jelentkezhet, amikor a lencse folyadékot vesz fel és ezáltal görbületi sugara megnő. Insulin beadása után a folyamat megfordul, a lencse vizet veszít és transitorikus hypermetropia áll be és ami meglepő, ez az ingadozás 9,0 D-t is kitehet! — Fogamzásgátlóknál neuritis optica, cornea oedema, szemfenéki elváltozások, szívszereknél — így digitalis preparátumoknál — színlátászavar, hydrochlorthiazidnál transit myopia léphet fel, miként erre a sulfonamidoknál is történt említés. Tuberculostaticumoknál és altatóknál is írtak le szemészeti ártalmakat. Az egyes gyógyszereknek az optikai apparátusra gyakorolt hatását ismertetni ennek a közleménynek keretében csak vázlatosan lehetséges. Ismertetett esetünkben pilocarpinmyopia okozott látászavart és súlyos nehézséget a gépjárművezetésben. Nem myopizáló szemcseppel-glaucostattal — sikerült a beteg panaszát megszüntetnünk, de a gyógyszer behozatala nehézségekbe ütközik. Fennáll annak sürgős szükségessége, hogy nem myopizáló szemcseppek álljanak glaucomás betegeink rendelkezésére. A közlemény kiegészítése végett fel kell hívnom arra is a figyelmet — mint arról Szendéi is tudósít — hogy a látószervtől függetlenül az egyes gyógyszercsoportok a szervezet egészére gyakorolt általános hatásuknál fogva nagymértékben befolyásolhatják a gépjárművezetéshez szükséges testi-szellemi kondíciót. Ismeretes az is, hogy nemcsak a motorizáció, de a civilizált tömegek gyógyszerfogyasztása is világszerte ugrásszerűen megnőtt. Ebből adódik, hogy a különböző farmakonok okozta közúti balesetek számának növekedésével is számolnunk kell. Szendéi szerint irodalmi adatok mintegy 10—13%-ra teszik a nem alkohol, hanem gyógyszerártalom okozta jármű szerencsétlenségek számát. Iy módon mindenképpen felmerül a gyógyszert rendelő orvos etikai és jogi felelőssége a szükséges felvilágosítások, esetleg a gépjárművezetéstől való eltanácsolás elmulasztása esetén. Fentiekből az is következik, hogy a közlekedésegészségügy területén nemcsak a szemorvosoknak, de orvostársadalmunk egészének számára vannak még tennivalók. összefoglalás Myopiás és glaucomás betegnél pilocarpin cseppentés után a myopia tetemes fokozódását észlelték. Gépkocsi vezetés közben a beteg csak többszöri szemüvegcserével tudta ellensúlyozni a fénytörés változását. Nem myopizáló cseppek (Glaucostat) alkalmazásával glaucomája kompenzált, a transitorikus myopia-fokozódás tüneteit nem észleli. Szükséges nem myopizáló glaucoma ellenes szemcseppek bevezetése a hazai terápiában. Szerző számos gyógyszert ismertet, mely transitorikus fénytörésváltozáshoz vezethet és szükségesnek tartja azok széles körű ismeretét a gépjárművezetéssel kapcsolatos balesetek megelőzése érdekében. 3 Szemészet 33
