Szemészet, 1976 (113. évfolyam, 1-4. szám)
1976-02-01 / 1. szám
carpin-érzékenységgel magyaráz. A üst és Morlang, tekintettel a vizsgált szemek közel emmetrop jellegére, e tárgyban állást foglalni nem tudtak. Figyelemre méltó az a körülmény is, hogy ugyanazon egyénnél az egyes szemeken a pilocarpin-myopia nem azonos fokozatban jelentkezik. Míg cseppentés előtt a szemek közötti fénytöréskülönbség átlagban 0,02 D, addig pilocarpin után a myopizálódott szemek fénytörési különbsége átlagban 1,36 D, de extrém esetben a 8,5 D-t is elérheti! — A mi esetünkben a differencia — 1,0 D-t tett ki. Egyes szerzők, így Falkowska is — ugyanazon szempár különböző mértékű accommodatiós myopiájának okát az accommodatiós apparatus zavarában keresik, de ennek ellene mond az a tény, hogy pilocarpin nélkül a szempár accommodatiós viselkedésében semmi zavar nem volt kimutatható, esetünkben sem. A pilocarpin-myopia fellépése a korral fordított arányban van, így a fiatalabb korú glaucomás betegek szaporodásával egyre inkább észlelésre fog kerülni. Mint Aust és Morlang vizsgálatai mutatták, a fiatal korosztálynál a transitorikus myopia mellett egyéb, rendkívül zavaró mellékhatásokkal is számolnunk kell. A ciliaris görcs okozta accommodatiós ingadozás miatt a képjel hol élesebbnek, hol halványabbnak tűnik a vizsgált egyén desaccommodatiós törekvése miatt. Fejfájás, hányás, fáradtság, szédülés, izzadás érzések az accommodatiós jelenségekkel egyidőben és olyan mértékben fejlődhetnek ki, hogy egyes esetekben a beteg további megfigyelése lehetetlenné válhat. Ismertetett betegünknél ilyen kivédhetetlen mellék jelenségekkel nem találkoztunk, de a gépjárművezetéssel összeegyeztethetetlen transitorikus myopiára vonatkozó problémájára megfelelő megoldást kellett keresnünk. Olyan miotikumot kutattunk, mely mentes myopizáló mellékhatástól. 1960-ban a Szovjetunióban Rubitzov és munkatársa előállított egy olyan parasympathicomimeticumot, mely a pilocarpinhoz hasonlóan a motorikus ideg végződésekre hat cholinesterase gátlás nélkül. Farmakológiailag 3-acetoxychinucleidin sójáról van szó, melyet röviden aceclidinnek nevezünk. A szert a clermont-ferrandi orvosi gyógyszertani intézetben kísérletezték ki és a Chibret cég Glaucostat elnevezéssel hozta forgalomba. A hatásmechanizmust az elfolyási koefficiens megjavulásában jelölték meg, de más szerzők, így Lieberman és Leopold a csarnokvíztermelés csökkenésében látják a kedvező hatást. A gyártó cég a gyógyszer ismertetésénél külön felhívja a figyelmet a cseppek nem myopizáló tulajdonságára. Fentiek ismeretében a beteget 1974-ben felvettük osztályunkra. Több napos gondos megfigyelés után a pilocarpint elhagyva napi egyszeri glaucostat cseppentéssel a kompenzációt biztosítottuk. A nagyfokú miosis mellett myopia nem jelentkezett. A beteg több mint egy éve áll gondozásunkban. Az optikai funkciók, látásélesség, látótér, tenzió, valamint fundus ellenőrzése egyértelműen tanúsítják, hogy a gyógyszer bevált, a beteg panaszmentesen és biztonsággal vezetheti gépkocsiját a transitorikus myopia legcsekélyebb jele nélkül. Amikor egy, a szemészetben, ill. a glaucoma kezelésében mindennapos gyógyszer ilyen kellemetlen mellékhatásáról beszámoltunk, nem mehetünk el szó nélkül amellett a tény mellett, hogy számos egyéb közhasználatú gyógyszer ugyancsak befolyásolhatja a látás folyamatát. Ennek jelentőségét még nem mértük fel kellőképpen a közlekedésben. Gramberg—Danielsen részletesen felsorolja az orvosi gyakorlatban általánosan használt gyógyszerek széles skáláját. Hatásmechanizmus szerint csoportosítja és ismerteti azoknak az optikai apparátusra gyakorolt hatását. A teljesség igénye nélkül csak néhány adat ismertetésére szorítkozunk. Az anaesthetikumok accommodatiós zavarokat, részint mydriasist, részint miosist okozhatnak. Ismert tünet féregűzők, mint santonin után a sárgalátás, kevésbbé ismert, hogy streptomycin hatására 32
