Szemészet, 1976 (113. évfolyam, 1-4. szám)
1976-02-01 / 1. szám
Szemészet 113. 31—34. 1976. A Sátoraljaújhelyi Városi Tanács Kórház-Rendelőintézet Szemosztályának (főorvos: Valenta András) közleménye Gyógyszerhatásra bekövetkező fénytörésváltozás jelentősége a gépjárművezetésben* VALENTA ANDRÁS 1973 őszén ambulanciánkon jelentkezett egy 47 éves férfibeteg. Anamnéziséből kiderül, hogy évek óta glaucomában szenved. 1971-ben a debreceni szemklinikán m. k. szemén basalis iridectomiát végeztek, azóta napi 3—4-szeri pilocarpin cseppentés után az évek óta viselt —7,0 D-ás üvege elégtelen, látása homályossá válik. Saját magán észlelte, hogy pilocarpin után közellátása fokozódik. Ez gépkocsivezetés közben olyannyira zavaró, hogy zsebében hordott — 8,0, —9,0 és —10,0 D-ás üvegeivel, tehát folytonos szemüvegcserével kénytelen a pilocarpinra fellépő myopia-fokozódást ellensúlyozni. A gépjárművezetéssel összeegyeztethetetlen és veszélyes látászavar miatt tanács végett fordult osztályunkhoz. A beteg vizsgálata alkalmával megállapítottuk, hogy a visus pilocarpin cseppentés előtt —7,0 D-val m. k. szemen 1,0. Cseppentés után 30—60 perc múlva —8,0 D, 60—90 perc múlva —9,0— —9,5 D-nyi correctio szükséges a teljes látóélességhez. A fokozott myopia 120 perc múlva lassan csökken a kiindulási érték felé. A szem fénytörésének átmeneti megváltozását különböző betegségeknél már a századfordulón észlelték. Berns pedig elsőnek számolt be 1939-ben az ún. transitorikus myopiáról sulfonamidok bevétele után. A carhoanhydrase-gátlók bevezetése a terápiába ugyancsak eredményezett hasonló tünetet, mint arról többek közt Schirmer, Götz, Back, Muirhead, Scheie és Medgyaszay tudósítanak. Ugyancsak régóta ismeretes a pilocarpin által kiváltott transitoricus myopia. Szerencsére ritkán okoz olyan nehézségeket, mint említett betegünknél. Ennek fő oka, hogy a glaucoma inkább az idős hypermetropiás korosztály betegsége, s a fellépő átmeneti myopia inkább kedvező, mint hátrányos változásként jelentkezik. Korunkban a glaucoma egyre inkább már fiatalabb korban is megmutatkozik és a fiatalabb korosztályban alkalmazott miotikus terápiánál fokozottabb mértékben jelentkeznek a myopia mellett egyéb, később ismertetett zavaró mellékhatások. Aust és Morlang felhívja a figyelmet arra, hogy a pilocarpin, mint parasympathikus izgató, függetlenül az idegi impulzusoktól, magára a ciliaris izomzatra hat. Fellép az ún. fizikális accommodatio, mely a lencse fokozott convexitásához vezet és objektív és szubjektív refractiós módszerekkel mérhető, de a sugártest még tovább contrahalódik és ezt a körülményt fiziológiás accommodatiónak nevezik. Eredmény nagymértékű accommodatio közel és távolra egyaránt. — Fenti szerzők 100 egyén 200, egyébként közel emmetrop szemét vizsgálták és megállapították, hogy pilocarpin után a myopizálódás foka középértékben — 4,25 D. Esetünkben — 3,0 D-nyi értéket mutatott. Vizsgálták a myopizálódás fokát kortól, fénytöréstől való függés szerint. A bekövetkező myopia nagyságrendje a korral fordítottan arányos. A fénytörésre vonatkoztatva Fanta szerint myopok pilocarpinra kevésbbé, Falkowslca szerint fokozottan reagálnak,amit utóbbi myopoknál a ciliaris izomzat tónusgyengesége miatti emelkedett pilo* A Magyai' Szemorvostársaság 1975. április 11-i miskolci vándorgyűlésén elhangzott előadás. 31
